Bevezetés (részlet)

A könyvkereskedelem a kultúra természetes fokmérője: amilyen irányú a kultúra elterjedése, ugyanolyan fejlődési fokon áll a könyvkereskedelem is. A könyvnyomtatásról nem mondhatjuk el ugyanezt, mert a könyvnyomtatás mecénások áldozatkészségéből is táplálkozhatik a nélkül, hogy nagyobb arányú kultúrát követelne, ezzel szemben a könyvkereskedelem csupán ott tud megállani, ahol könyvfogyasztás s ennek előfeltételeként kultúra van. Sőt a könyvkereskedelem annyira kapcsolatos a kultúrával, hogy a könyvkereskedelem jellege mindenkor a kultúrigényekhez igazodik. Ha tehát nemzeti kultúránk fejlődési irányait óhajtjuk megállapítani, nem szabad mellőznünk a magyarországi könyvkereskedelmet, mert itt találjuk meg a legbiztosabb támpontokat, amelyek nyomra vezetnek.

A magyarországi török hódoltság terjedésének egyik következménye volt, hogy a magyarországi kultúrélet nyugat felé tolódott el s csak mikor a török hódoltság nyomai lassankint elenyésztek, tért vissza fokról-fokra az ország központjába. A XVIII. század nagyobb felében még Pozsony és Nagyszombat vezetőszerepet töltenek be a magyarországi kultúrélet terén s az ország természetes központja, Pest csupán a XVIII. század végén kezd feléjük közeledni. Ezt a legjobban a könyvkereskedelem állapotával tudjuk igazolni, mert Pozsonynak már virágzó könyvkereskedelme volt, amikor Pesten még a könyvkötők uralkodtak e téren. A XVIII. század utolsó évtizedeiben jelenik meg a hivatásos könyvkereskedelem Pesten s lépésről-lépésre erősödik a mult század negyvenes éveiig, amikor is a pesti könyvkereskedelem az ország könyvkereskedelmének élére emelkedett.

Az 1686. után megindult kulturális kibontakozást tehát csupán akkor lehetne teljes egészében feltárni, ha Pozsony és Nagyszombat könyvkereskedelmével kezdve rajzolnók meg a pesti könyvkereskedelem fejlődését. Ehhez nincs megfelelő levéltári anyagunk, mert ha Sennowitz Adolf módszere szerint bibliografiai adatok alapján kisérelnők meg e feladat megoldását, akkor nem jutnánk el a kívánt eredményhez. Sennowitz módszerével tudniillik csupán a könyvkereskedők könyvkiadói tevékenységét lehet megrajzolni s ez csupán részletkérdés, a melyet nézetem szerint nem is szabad csupán a könyvkereskedőkkel kapcsolatosan vizsgálni, mert a könyvnyomtatók a könyvkereskedőknél több könyvet adtak ki s így a magyar könyvkiadás történetének megírásánál a könyvkereskedők és könyvnyomtatók működése együttesen vizsgálandó.

[...]