Utóhang (részlet)

Befejezem könyvemet ama beszéddel, amelyet a segesvári réten a most folyó 1922. esztendőben mondottam el a Petőfi emlékének szentelt ünnepen. Ez az 1922-iki esztendő voltaképpen a százesztendős fordulója Petőfi születésének, minthogy a Gondviselés az 1823-iki esztendő első perceiben ajándékozta őt nekünk. Ez az esztendő Petőfi esztendeje; nemcsak a magyaroklakta földön, de szerte az egész művelt világon áldoztak az ő emlékezetének. Segesvár kétnapos ünnep színhelye volt ebben az esztendőben: megilleté e várost, melynek falaitól nem messze halt meg hősi halállal egyik legnagyobb költője a világnak. Születést és megdicsőülést ünnepelt itt az erdélyi magyarság ez esztendő julius 30-ikán és 31-ikén. Ennek az ünnepnek egy részecskéje az én beszédem, mely nagy vonásokban képe Petőfi életének és költészetének.

[...]