Tétel adatlapja

CÍMLAP

Péter M. László

Tanársorssal verve, áldva

TARTALOM, AJÁNLÁS



Tartalom

AJÁNLÁS
BEVEZETŐ

VISSZATEKINTÉS
A harmincas évek
A negyvenes évek
A menekülés
Jönnek az oroszok
Jönnek a kommunisták
A kilakoltatás
A kisbéres
Sztálin 70. születésnapja

AZ ÖTVENES ÉVEK
A tanítóképzőben
A káderező bizottság előtt
A kerek iskola
1956. októbere
A tanárképzőben

A HATVANAS ÉVEK
A békéscsabai III. sz. általános iskolában
A lányok, a lányok...
Férjül vesznek
A KISZ-lakás
A Rózsa Ferenc Gimnázium

A HETVENES ÉVEK
Én választok feleséget

A NYOLCVANAS, KILENCVENES ÉVEK
A szövetkezeti panellakás
Magánházba költözünk
Az úttörő csapatvezető
A kiváló gyerekek osztálya

AZ ÚJ ÉVEZRED ÉVEI, NYUGDÍJASKÉNT
Tanítok tovább - másutt még hat évig

A GYEREKEKRŐL, AZ OKTATÁS LEGFŐBB SZEREPLŐIRŐL
Az én iskolám
Milyen volt régen, és milyen ma az iskola?
Az én rektor bácsim
Az én családi köröm
Miért vagyunk a világon?
Hol szeretnék élni?
Politikusok
Mit tudok Rákosi Mátyásról?
Mit tudok 1956-ról?
Mit tudok a pártokról?
Két régi írás

A TANÁROKRÓL, AZ OKTATÁS MÁSIK LEGFONTOSABB SZEREPLŐIRŐL
A pályakezdő
Mire jó az ellenőrző?
A törtető tanár

TŰRNI KELL HIVATALOK PACKÁZÁSAIT!
A békekölcsön
A tanyai olimpia
Az iskola vagyona forintban
Új irányelvek
Néhány szó a tankönyvekről

ELISMERIK A MUNKÁMAT
Az énekórák
A testnevelés órák
Az egyetemisták

NEVET AZ OSZTÁLY
A cigánykocsma
A fűrészelés technikája
A "szaporodik" milyen ige?
Borivóknak való
A vőlegény "mögigéri"
A kecskerímek

ALKOTÓI TEVÉKENYSÉGEM
A sport
A művészetek
Az oktatógépek
Az amatőrfilmezés

ZÁRSZÓ

TANÍTVÁNYAIM
Mórahalom Felsőmórahalmi Általános Iskola
Békéscsaba, III. sz. Általános Iskola
Békéscsaba, Rózsa Ferenc Gimnázium 1966. év
A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. sz. Gyakorló Általános Iskolája
Felnőttek képzése, esti gimnáziumban tanulók


Ajánlás

Kedves Olvasó! Ez a könyv egy olyan tanár tapasztalatait, véleményét mondja el a magyar iskolarendszerről, aki ötvenkét évet dolgozott benne köztanárként (ahogy Dr. Virágh Ferenc kollégám mondta), szolga tanárként. Nem lesz benne körmönfont tudományosság, nem lesz benne elrejtve az igazság elvont szakszavak mögé, közérthetően, elsősorban jellemző példákkal fogja a véleményt, gondolatot elmondani. Konklúziót, vagyis elvonatkoztatást majd az olvasó levon az esetek bemutatása után.

Személyes történeteim ajánlom egykori tanítványaimnak, tanár kollégáknak, a pedagógia ügye iránt érdeklődőknek, akik nem idegenkednek az olvasástól.

A pedagógusoknak még védőszentjük sincs, nem úgy, mint a tűzoltóknak (Flórián), az olajbányászoknak (Borbála), börtönőröknek (Adorján). Nem hallottam a tanárok védőszentjéről, így fohásszal talán csak Báró Eötvös Józsefhez, gróf Klebelsberg Kúnóhoz fordulhatnék, azokhoz, akik a magyar oktatásügyet megalapozták, felemelték. Az 1920-as években a legfontosabb volt az ország életében, s ez hozta meg a negyvenes években az ország felemelkedését. Akkoriban a kultúra, az iskolafejlesztés a költségvetés 20 %-át kapta, ma már odajutott, hogy még a 2 százalékot sem adják erre a célra. A pedagógia ügyének lecsúszását személyesen láttam, tapasztaltam, a legfelső és legalsó szinten hivatalnokként regnáló oktatásszervezők ostoba rendeleteitől szenvedtem.

Ötven évig aktív pedagógusa, szolgája voltam a közoktatásnak, tanítottam alsó- és legfelső fokán, kezdve az elsős írni-olvasni tanulótól a felsőoktatásban tanuló hallgatókig (nem megfeledkezve az esti iskolákban tanuló negyven éven felüliekről sem), a legjobb helyről - mint Molière színházában a király - belülről láttam ennek a jól átgondolt és jól szervezett oktatásnak a szétverését sok "dicső politikusunk és főtisztviselőnk" által.

Talán ez az írás segít abban, hogy a később következő pedagógiai folyamatok másképp alakuljanak.


×