
CÍMLAP
Péter M. László
Tanársorssal verve, áldva
TARTALOM, AJÁNLÁS
Tartalom
AJÁNLÁS
BEVEZETŐ
VISSZATEKINTÉS
A harmincas évek
A negyvenes évek
A menekülés
Jönnek az oroszok
Jönnek a kommunisták
A kilakoltatás
A kisbéres
Sztálin 70. születésnapja
AZ ÖTVENES ÉVEK
A tanítóképzőben
A káderező bizottság előtt
A kerek iskola
1956. októbere
A tanárképzőben
A HATVANAS ÉVEK
A békéscsabai III. sz. általános iskolában
A lányok, a lányok...
Férjül vesznek
A KISZ-lakás
A Rózsa Ferenc Gimnázium
A HETVENES ÉVEK
Én választok feleséget
A NYOLCVANAS, KILENCVENES ÉVEK
A szövetkezeti panellakás
Magánházba költözünk
Az úttörő csapatvezető
A kiváló gyerekek osztálya
AZ ÚJ ÉVEZRED ÉVEI, NYUGDÍJASKÉNT
Tanítok tovább - másutt még hat évig
A GYEREKEKRŐL, AZ OKTATÁS LEGFŐBB SZEREPLŐIRŐL
Az én iskolám
Milyen volt régen, és milyen ma az iskola?
Az én rektor bácsim
Az én családi köröm
Miért vagyunk a világon?
Hol szeretnék élni?
Politikusok
Mit tudok Rákosi Mátyásról?
Mit tudok 1956-ról?
Mit tudok a pártokról?
Két régi írás
A TANÁROKRÓL, AZ OKTATÁS MÁSIK LEGFONTOSABB SZEREPLŐIRŐL
A pályakezdő
Mire jó az ellenőrző?
A törtető tanár
TŰRNI KELL HIVATALOK PACKÁZÁSAIT!
A békekölcsön
A tanyai olimpia
Az iskola vagyona forintban
Új irányelvek
Néhány szó a tankönyvekről
ELISMERIK A MUNKÁMAT
Az énekórák
A testnevelés órák
Az egyetemisták
NEVET AZ OSZTÁLY
A cigánykocsma
A fűrészelés technikája
A "szaporodik" milyen ige?
Borivóknak való
A vőlegény "mögigéri"
A kecskerímek
ALKOTÓI TEVÉKENYSÉGEM
A sport
A művészetek
Az oktatógépek
Az amatőrfilmezés
ZÁRSZÓ
TANÍTVÁNYAIM
Mórahalom Felsőmórahalmi Általános Iskola
Békéscsaba, III. sz. Általános Iskola
Békéscsaba, Rózsa Ferenc Gimnázium 1966. év
A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. sz. Gyakorló Általános Iskolája
Felnőttek képzése, esti gimnáziumban tanulók
Ajánlás
Kedves Olvasó!
Ez a könyv egy olyan tanár tapasztalatait, véleményét mondja el a magyar
iskolarendszerről, aki ötvenkét évet dolgozott benne köztanárként (ahogy
Dr. Virágh Ferenc kollégám mondta), szolga tanárként. Nem lesz benne
körmönfont tudományosság, nem lesz benne elrejtve az igazság elvont
szakszavak mögé, közérthetően, elsősorban jellemző példákkal fogja a
véleményt, gondolatot elmondani. Konklúziót, vagyis elvonatkoztatást majd
az olvasó levon az esetek bemutatása után.
Személyes történeteim ajánlom egykori tanítványaimnak, tanár kollégáknak,
a pedagógia ügye iránt érdeklődőknek, akik nem idegenkednek az olvasástól.
A pedagógusoknak még védőszentjük sincs, nem úgy, mint a tűzoltóknak
(Flórián), az olajbányászoknak (Borbála), börtönőröknek (Adorján). Nem
hallottam a tanárok védőszentjéről, így fohásszal talán csak Báró Eötvös
Józsefhez, gróf Klebelsberg Kúnóhoz fordulhatnék, azokhoz, akik a magyar
oktatásügyet megalapozták, felemelték. Az 1920-as években a legfontosabb
volt az ország életében, s ez hozta meg a negyvenes években az ország
felemelkedését. Akkoriban a kultúra, az iskolafejlesztés a költségvetés
20 %-át kapta, ma már odajutott, hogy még a 2 százalékot sem adják erre a
célra. A pedagógia ügyének lecsúszását személyesen láttam, tapasztaltam, a
legfelső és legalsó szinten hivatalnokként regnáló oktatásszervezők ostoba
rendeleteitől szenvedtem.
Ötven évig aktív pedagógusa, szolgája voltam a közoktatásnak, tanítottam
alsó- és legfelső fokán, kezdve az elsős írni-olvasni tanulótól a
felsőoktatásban tanuló hallgatókig (nem megfeledkezve az esti iskolákban
tanuló negyven éven felüliekről sem), a legjobb helyről - mint Molière
színházában a király - belülről láttam ennek a jól átgondolt és jól szervezett
oktatásnak a szétverését sok "dicső politikusunk és főtisztviselőnk" által.
Talán ez az írás segít abban, hogy a később következő pedagógiai folyamatok
másképp alakuljanak.