Midőn három évvel ezelőtt a magyar tud. akadémia minket felhívott a magyar-szerb szótár megírására, éreztük a feladat egész súlyát. Egyrészt a szerb lexikographia, Karadzsics Vúknak e téren már több évtizeddel előbb kifejtett epochalis munkássága után, a mai kor követelményeihez képest, csak keveset haladt előre, másrészt pedig rendes iskolai foglalatosságunk kevés szabad időt engedett nekünk e munkára. De át levén hatva egy ilyen szótárnak elutasíthatatlan szükségességéről, nem haboztunk a magyar tud. akadémiának e megtisztelő felhívását elfogadni és három évi szakadatlan munka után sikerült nekünk a kivánt szótárt szerencsésen végéhez is vinni.

Szótárunk kidolgozására Ballagi Mór ismert nagy magyar-német szótára szolgált nekünk alapúl akként, hogy kihagyván abból mindazt a mit fölöslegesnek tartottunk, névszerint a fölös számban előforduló összetételeket, nem különben az exact tudományok és a technológia szakába vágó kevésbbé ismert vagy egészen ismeretlen szókat, első sorban a szótár gyakorlati használhatóságát tartottuk szemünk előtt. Másfelül meg iparkodtunk a nevezett szótárban itt-ott észlelt hiányokat pótolni. Kiváló tekintettel voltunk a magyar nyelv legújabb haladására s e részben, egyéb segédeszközöken felül, tüzetesen használtuk a "Magyar Nyelvőr" eddig megjelent köteteit is, mely munka, bár nem kis fáradsággal járt, bizonyára emelni fogja szótárunk belső értékét. Nagy figyelmet fordítottunk a szólásokra is, melyek a nyelv könnyebb elsajátítására lényegesen hozzájárulnak.

Főügyekezetünk egyáltalán oda irányúlt, hogy állítsunk elő oly szótárt, mely nemcsak az iskola szűkebbkörű szükségletének teljesen megfeleljen, hanem egyszersmind a gyakorlati élet nagyobb követelményeit is elegendő mértékben kielégítse. Vajjon sikerült-e nekünk e czélt elérni vagy legalább megközelíteni, azt a tárgyilagos kritika bölcs itéletére bízzuk, mely, reméljük, az e czél elérésére irányúlt fáradozásunkat méltányolni fogja.

A szótár második, "szerb-magyar része", melynek anyagát nagyobbrészt már összegyűjtöttük, nem sokára szintén sajtó alá kerül.

Újvidék, 1889. márczius 10-én.
A SZERZŐK.