versillusztráció - Mónos Jenő grafika

Rabságban

A platán rácsai
foglyul ejtették a napot.
Vércseppek fröccsennek az égre,
szűkölnek a holnapok.
Kétségek ülnek bíborban
reszkető faleveleken,
fenn komor felhők
gyűlnek, s rekedten
üvölt a szél.
Valahol vércse vijjog,
s erőlködik a korongnyi lét.
Vörösbe borulnak a folyók,
gátat szaggatva őrült
rohanásban törik át a zubogót,
s nincs, ami véd.
A platán rácsai
foglyul ejtették a napot.
Lángba borul az ég,
S szűkölnek a holnapok.

Temetés

Varjúkárogó nappalok
ülnek a háztetőkön.
Víztócsában borzong a fény.
Ködbe burkolt mezőkön
remeg a múlt,
és álmodik a remény.
Vértelen ajkak megdermedt
szavakba fúlnak,
lehanyatlik a fej.
Nincstelen vágyak
már hiába nyúlnak
a fény felé,
a sötétség magához ölel.