Igézet

Égkékjéből nézel.
A Hold lenyúló karjai
ölelnek öledben.
Égi táncukat járják
csillag-balerinák,
amint fölém hajolsz
vágy-igézetünkben.

Vágyom meleg kezed

Jégbe zárt fény vagyok!
S ki tudja milyen
gyümölcsöt érlelnék,
Ha szabadon hajolnék a mára.
Mint földből kifordult gyökerek
merednek vágyaim a magasságba,
s mint lomb-hullatott
kopasz ágak, ha sírják
bánatukat a nyár után,
- gyanta-könnyei kibuggyanó
vércseppek talán -
Vágyom meleg kezed!

Lehunyt pillákkal

Arcomra hull a nap heve.
Lehunyt pilláim mögött
emlékek özöne. Agyam bont
mézillatú kertet,
hol veled éltem át
bódult szerelmet.
A vetítővásznon újabb
kép villan,
gyermekkor, testvér,
anyám meleg keze,
frissen sült kenyér illata,
s vele kart karba öltve
a hársillatú tavasz.
Látom a szőlőfürtök
mosolygását, s ízét érzem,
ahogyan olvad számban az ősz.
Látom aranyló sakktáblán a
pipacsoktól vércsepp -
foltos határt, s bősz
termését a nyárnak.
Utánam nyúlnak bágyadt,
karmazsin-vágyak,
de árnyék lép szempillámra,
az ólom-szőtt jelen visszahoz.
Karjába ragad.