Zongorafutam egy megfakult fényképre

Újra felidézed bennem
nyarunk alma-zamatát.

Akkor még minden érintésedtől
hegedűk szólaltak bennem,
félelmeim - hogy elveszítelek -
sálat tekertek nyakam köré,
s minden veled töltött percem
gyönyör-szenvedést okozott,
mert látni véltem amint
kattanni fog a zár,
lépcsőház-mosolyodba
botlik a szomszéd,
s ajkamon hordott csókjaid
elviszed magaddal.

Múltunk homályt vet szememre.
A csend kettőnk közé fér.

versillusztráció - Mónos Jenő grafika