Előszó

A keleti Kárpátok tövében, égretörő bérczek alján él egy maroknyi, tősgyökeres magyar nép; szorgalmas, értelmes, ügyes, utánozhatatlan művésztehetség, századok óta bástyája Magyarországnak, mentővára az erdélyi magyarságnak, e mellett erős, mint az a szikla-lánczolat, mely festői szép völgyeit, aranykalászos rónáit köríti. A nép: a székelynép, földje: a Székelyföld. A természetalkotta éles határok között ős eredetiségében megmaradt népszokások, sajátságok, nyelv, viselet a székelyben egy a magyartól sokban eltérő, annál ősibb néptipus, a földben egy kis külön ország benyomását teszi az emberre.

A méhkas azonban megtelt. A földmívelés már nem elég a népesedési processus tovább vitelére. Rajok tódulnak ki keletre, délre és nyugatra. A szegény nép keletre és délre megy: Oláhországba, hogy kenyeret keressen magának és családjának. Itt azután jó részben elzüllik, vagy elnemzetlenedik. Az iskolázott székelyből pap, tanító, vagy hivatalnok lesz, más megyében alapítója sok jó magyar családnak.

A turista évszak beálltával a turista-sereg felkerekedik s a választott irányhoz képest Svájczot, Tirolt, Stájerországot úgyszólván ellepi. A megszálló idegenek azután a kinálva-kinált élvezetek fejében a lakosokat a szó szoros értelmében kitartják; a lakosok az ezernyi-ezer idegenek költekezésén nemcsak élnek, hanem gyarapodnak is.

A Székelyföld ép ilyen tárgya lehetne az érdeklődésnek, mert - bár hegyei nem nyúlnak fel az örök hó világáig - épen olyan szép és érdekes, mint azok. A székelyek az idegeneknek kiszolgálása, a természeti kincsek kiaknázása révén épen olyan állandó jövedelemhez juthatnának, mint a svájczi, tiroli és stájerországi lakosok. Ennek azonban szükségképen való feltétele volna a Székelyföld megismertetése és megismerése. A tavasz nyiltával mozdulni kezdő emberáradat arra tart, a merre érdekes látnivaló kinálkozik. A turistákkal - s elsősorban a magyar turistákkal - meg kell ismertetni a Székelyföldet.

Az első ilyen irányú lépést a Székelyföld megismertetésére az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület tette, midőn elhatározta, hogy a millenium emlékére "Székelyföld" czim alatt díszmunkát ad ki, melyben a Székelyföldet bemutatja szóban és képekben a magyar közönségnek. A munka megirásával Hankó Vilmos doktort, az egyesület választmányi tagját, a Székelyföld alapos ismerőjét bizta meg, ki a legjobb tehetségét s teljes munkaerejét vetette latba, hogy munkáját élvezetes olvasókönyvvé, minden művelt magyar embernek, öregnek és fiatalnak élvezetes olvasmányává tegye.

Elkészült a könyv; a szerző részéről nagy fáradtságnak, verejtékes munkának, az Egyesület részéről nagy anyagi áldozatnak a gyümölcse. Örömmel lépünk vele a nyilvánosság elé, hadd ismerje meg belőle a természetkedvelő magyar közönség a Székelyföldet: Csík-, Háromszék-, Maros-Torda- és Udvarhelyvármegyéknek földjét, azt a földet, mely egyesíti magában minden ország táj- és természeti szépségeit, ismerje meg ásványait, kőzeteit, rendkívül érdekes flóráját, faunáját, bányászatát, természeti ritkaságait, melyek közül egyik-másik valóságos isten csodája, csoda, mint tünemény, csoda, mint látvány; ismerje meg beláthatatlan őserdeit, és mindazt, mit az őserdők magukban rejtenek, kincseket érő, csodatevő ásványvizeit, fürdőit, hófehér márványhegyeit, havasvilágát stb.

A munka népszerü természettudományi munka, a tudományos munkák száraz, csak a szakemberek által megemészthető előadása nélkül. A mi az anyagba életet önt, az a tárgyalásmód, mely a föld mellett megismerteti annak lakóját is, életében, szokásaiban, foglalkozásában. A székelyekben a tipikus magyar szellem ősereje szól felénk; a Székelyföldben egy még nem is sejtett világ csodás tündérkertje tárul fel előttünk. Mind a kettő hivatva van megtermékenyíteni a magyar elmét, hogy teremjen magyar erkölcsöt, hogy teremtsen magyar műveket. A leírásokat az ón művészi alkotásai, az illusztrácziók sokasága egészítik ki.

Midőn a munkát, - a magyar könyvnyomtatás eme remekét - útjára bocsátjuk, kivánságunk csak az, hogy a leirás és képek vágyat keltsenek az olvasó magyar közönségben a Székelyföldnek és lakóinak megismerésére. A megismerés során épül fel majd a csatorna, mely a kereskedés és ipar czentrumaiban összegyülő százezreket az ország eme részébe vezeti; ekkor a Kárpátok hűs szellője nem fog onnét többet bús sóhajt hozni, hanem igen, az ipartelepek gépeinek zakatoló, az iparvasútak robogó zaját, meg az öröm- és szabadság dalának vidám hangjait.

Kolozsvárt, 1896. november 12-én.