visszatekintve:

a 7 könyv talán csak egy utopisztikus álom, amiből ildomos felébredni. ha a jelenek-múltak-jövők szövődményeinek áttűnéséből nézünk, talán valóság. hol van az átjárás a megfogható és a visszatükröződő nézőpontok megközelítései között.

de csak abból tudunk felébredni, amit alaposan végigjártunk. mégis, vannak az álmok között is felébredések. ki- és visszalépések. előre és háttal arcok. amelyek visszatérnek.

rossz és jó álom, sem mindig egyértelműen követhető. de hogy a valóság hogyan és mikor tűnik át, az álomba, mikor csíphetjük fülön, amikor az úton egyenesen tartunk, a lineáris tengelyen, vagy éppen ellenkezőleg, amikor az utak összeérnek, és szabadon cikázunk a vonalak között az összefüggések rendszerében.

az lenne szép, mire életem végéhez érnék, a szálak amiken visszamennék a 7 könyv lapjain, is fokozatosan halványulnának, míg végleg eltűnnének, és már semmi sem lenne érvényes abból, ami ezen az ösvényen vezetett.

valami új világ kezdődne, ami még nem volt.