|
Benyó Judit A szerelem zarándokai 2012
Felelős kiadó: Benyó
Judit © Benyó Judit 2012 |
|
TARTALOM
Legendásak
őseid -
tanítod a szenvedőket,
vigaszt adsz, egy
mosolyt,
tartózkodó, szigorú tekinteteddel -
örökké
meditálsz,
mindig úton vagy,
városról városra jársz,
valami
természetfeletti titkot tudsz,
folyók áradását csitítod,
esőt
hívsz -,
szellemed kísérjen, amíg élek,
virágfüzérekkel
díszítsék
otthonodat
és árasszon el a Nap óriási fénye!
Új évezred hírnöke vagy!
2000
- Éva húgomnak -
Szélben
hajladozó fák,
napfényben,
mit susogtok falombok,
az
áprilisi széllel,
mit hoztok nekem rügyek,
kibomló
virágok,
selymes, zöld fű,
belehemperegnék -,
csak ne
jajgassak,
szívem ne sajogjon,
hozzátok elém
születésem
napját,
a napot, amikor először láttam
a
világot,
csecsemőként és sírtam, -
apám ezer veszedelmen át
vitt,
vigyél férfi-erőddel apám!
Április,
legkedveltebb
hónapom,
de jaj, mindent átszőtt a bánat,
mérges pókként
behálózza testemet,
lelkemet.
2001
- Anitának -
Égi lények,
leveles indák,
arany naplemente,
ne hagyd el családomat,
ne
hagyj el engem
kislányomnak nevezlek,
népesítsd be a
világot
gyermekeiddel,
állj mellém,
ha az ősszellemet
védelmezni kell.
2000
- Pomogáts Béla irodalomtörténésznek -
Mennyi
újjászületésed volt
életedben -
ó, azok a szentélyek,
ahol a
Buddha szobrát csodálják,
villogó tekintettel.
Művészetek
mecénása!
Hiszem, hogy verseim hirdetője
leszel,
műveim
hitében élő tudós,
a nagy meditációban
egyszer mégis
találkozunk.
Imádkozom a föld szellemeihez,
hogy vigyázzanak
ránk,
és majd elzarándokolunk együtt
a barlangokhoz,
a
templomkolostorokba is.
2000
- Dr. B. G.-nak -
I
Várom a
fénylő, és villogó
nap hőségét, cirógatását,
sustorgó
titkait,
mindent, ami testvéri szellemet
összeköt -
ne
hagyd, hogy belevesszünk
a végtelen idő örvényébe!
Tudom, hogy
van tér,
melyben napsugarak lehetünk,
emlékeimet fűzd
össze,
mintha gyöngysorok lennének,
életünket vidd
tovább
egészen a világűrbe,
tejútrendszerbe!
II
Nappal és
éjjel fordul
egymás után,
földrengés robajával zúdul rám
a
tavasz,
talán új galaxisokra gondol
egy magányos tudós,
és
egy végtelenül gyengéd mozdulattal
tökéletes egyensúlyba hozza a
világot.
III
Életet
lehelni a tavaszba,
mely körülvesz újra -
rügyező faágak
takarjatok be,
virágok sziromlevelei mesze szálljatok!
2000
- Mezey Katalin írónőnek -
Bánatod
tisztító erejű
nem távolodik, tudod te is,
bűvös és
megmagyarázhatatlan
titkok között forog életünk,
és ez az új
világ,
ez a kétezredik év itt van -
átjárja életünket
a
reménység.
Megvilágítja szelíd arcodat
a pompás nap, a föld
légkörében -
isten teremtményei vagyunk,
alig sejthető,
rejtőzködő a szeretet,
végtelenül jó a természet
mélységében
gyönyörködni,
emlékképeket visszahívni,
megérinteni
májusban egy virágzó
bodzabokor szirmait,
kozmikus életünket
megzabolázni.
Nem vagyunk idegenek
a világban.
A város
virágillatban úszik.
2000
- R. W.-nek -
Kaotikus,
félelmetes
ritmus arzenál,
itt van a világsztár,
itt van a
világsztár!
Mit jelent ez a határtalan,
űri, táltos-csikó
dalolás?
Jajgatás
elmulasztott szerelmek fölött,
önkívületi
tánc
a boldogtalan élet körül,
hullámzik hangod,
az a lassú
dal -
és az a dübörgő, vad zene,
akár a villámlás -
a
végtelenség ígérete
lét szomjúsága,
az a szomorú pillantás a
szívbe -
tudsz valami titkot,
ami előttünk ismeretlen,
talány
vagy rejtély.
Szívemet
szorítja,
feldobogtatja fényed,
ragyogásod.
Ne hajszold a
veszélyt!
Ne siettesd az időt!
A vigaszod én vagyok.
2006
- Emesének és Tibornak -
Odakint
tomboló tavasz,
idebenn búsulás, bánat,
de van vigasztalás,
vigasztalás.
Van megújuló
virágzás,
mágikusan szép virágzás,
marasztaló, gyötrődő hívás.
Esküvőtökre
elmegyek,
két szerelem-hívő, az ég
ragyogjon, legyen rajtatok
áldás!
Nem csábíthat
el már senki,
a dús, áprilisi felhők alatt
ideje szomorkodni,
álmodozni.
Égő
fáklyákkal jönnek majd
holdas éjszakákon, fekete méneken
a
száguldó szerelem-lovasok.
2012
- Sz. M.-nak -
Ujjongás.
Jajgatva,
szeretve várom most
a tavaszt.
új éneket hallok,
angyali
éneket.
Mint drága gyöngyök, gurulnak elénk a régi, boldog napok,
-
gyertek az élet fájához
és táncoljuk körül,
boruljunk le
ott sírva, nevetve,
a földre!
Isten, vizsgáld meg
szívemet,
ezernyi csillag között,
aranyló ég alatt,
világíts
sokáig
hajnalcsillagom!
Fehér lovon feltűnik
a győztes
lovas, a hűséges, a vigasztaló,
verhetetlen lovon vágtat,
imádni
jött a lovas,
hatalmas suhogó szélben
világosságot hozott.
2012
Felragyognak
a tavasz színei,
robogás, kavargás a szélben -
lenyűgöző és
fenséges,
villanásszerű tobzódás,
belesimul a természetbe
minden,
bánat, reménység, sírás, emlék
messzire száll.
A
térben és időben messze,
állandó kozmikus szél fújdogál,
illatok,
fények, hangok áradnak
ilyenkor tavasszal,
gyökerektől egészen
a virágszirmokig
hatol a fény,
ritmikusan lüktető
áramlás,
gomolygó álomkép,
a külső és belső világ
titokzatossága,
éltető elem,
sokáig nézem
a tiszta és
felhőtlen eget -
a szédítő végtelenségben
egész lényemmel
ölellek.
2000
Beleárad
minden a tavaszba,
lengedeznek a fűzfák lombjai,
érzem, felém
közelít,
érzéki és valóságos
a férfi,
napfényszemű, összes
idegszálaimon
táncoló, csupa belső remegés,
isteni
megújulás,
fényben, forrón -
bőrömön érezlek végigsiklani,
és
elrepítenek tűzvörös lovak
nemsokára
a szerelembe.
És míg
suhognak a felhők
fölöttünk,
fátylakként beborítanak
bennünket
kiterjesztett-szárnyú,
sejtelmes madarak.
2000
Száguld a
nyár,
vágyódás,
isteni varázs,
arcomra nem néz úgy
igaz
férfi,
mint régen,
a test még vár,
de a lélek
tudja:
eszeveszett, esztelen csókok
mögöttem,
és most,
amikor virulhatnék
még kicsit a napfényben,
valaki el akarja
rontani
legféltettebb szerelmemet.
Öleltem, csókoltam,
mint
kit kerget az idő,
hosszú szoknyámmal
kedvesemet beterítettem.
2000
Tobzódj még
nyár,
életben marasztalj!
Imádott, boldog virágaimon
a nap
forrósága,
testemen érintésed,
szeptemberi reggel -
rezgőnyárfa
sírj velem,
ez a vágy: az idő rohanása,
a csendre
vágyom,
falombok ölelésére,
madarak szárnyának
repdesésére,
körülöttem a természet lényei
lélegezzenek,
és
a szél gyengédsége susogjon!
2000
Nézd, hogy
sodorja őszi
levélkéimet a felejthetetlen,
októberi szél,
a
hívogató, az eggyé olvasztó
szél,
futnék eléd, én
boldogtalan,
hajladoznék a falombokkal.
2000
Szinte
megdermedtem
ebben az őszben,
jajgatva szálltak a
falevelek
körülöttem,
megmozdultak a lombok,
örvénylett a
bánat
egyre erősebben.
Hiányzott sok minden akkor,
szerelmem,
az álom,
melybe beburkolóztam,
annyira reménykedtem.
2000
Hazám
vagy, magyarságom
2000-2001
Hársfavirágom,
vigasztalj meg,
hársfavirág,
rózsabokor piros virága -
jaj
tavaszom, májusi kibomlása
szerelemnek, ölelésnek,
nem tudok,
hársfavirág, felejteni,
egyre csak néz rám,
a fiú, a
karcsú,
rég vágyott, hűséges múzsám,
különös vonzása új,
ismeretlen
csóknak.
2000
Ideje van
már
az ölelésnek,
rózsák is ölelnek,
olyan forró a
nyár,
elzsongatja testemet,
naprózsám,
virágzó még
legelőm,
ízek, az élet ízei -
augusztusi éjszaka tömény
illata,
mire vársz, miért vársz?
2001
Süvít az
idő,
hallod te is?
Siessünk, mályvabokor messziről
világít
rejtelmesen,
becsukja szirmait éjjel,
reggelre kibontja
magát
sok-sok mályvavirág,
Mi is virágok vagyunk,
titkok
tünemények,
szerelmesek, vadul ölelők,
szomjasak,
nagyon szomjasak,
arcunkról verítékcseppek csorognak.
2001
Istenkereső
magányomban
jajgatások,
csókok,
emlékek,
megmenekülésem!
Pávalepke repül,
messziről látni a
fájdalmas napot,
hatalmas kívánsága
két szerelmesnek,
tengernyi
álomnak.
2001
Szíved,
varázs,
mágia -
zászló vagy, lobogó,
viharos szélben
ünnepi
harsona,
hazám vagy, magyarságom,
hűségem,
széttéphetetlen
szentségem.
2001
Rozsdásszélű
falevelek,
hozzátok felém az emlékeket,
szállingózó
falevelek,
októberi őszben,
az idő múlását repdesik -
sietni
szeretni,
sietni ölelni,
sietni, sietni,
önfeledten forró
öledben elaludni.
2011
Átlebegett a
sejtelmes, őszi fák között,
a ködben, széttárt karokkal
futott,
talán engem keresett, talán -
álomszerű, késő őszi
délután.
2001
Lassan itt a
tél,
szeretsz, tudom,
az éjszakák is elhagyottak,
sűrű,
sötét az éjszaka,
a gitár édes pengése
mennyi emléket
feltép.
Fácánmadaram,
vizem,
csöndem,
imádságom,
rád találtam!
Szőlőskertem, egem,
fészket is
raknék,
még nem késő,
azt hiszem.
2001
Csillagképek, szálló csillagok
Kozmikus
valóság, aranyló fény, Nap,
földi virágok, magányosság és
csend,
álomszerű, tiszta világosság,
ezernyi átváltozás,
vigasztalás,
földereng előttünk -
a térben rezgések,
hozzám
közeli, emberi lény,
új világok, szívből áradó
gyötrelmek,
csillagképek, szálló csillagok,
feltámadó emberek a
mindenségből.
2000
Magasan, fent
a hold,
kerek hold világít
és egy csillag a
távoli,
elérhetetlen messzeségben
átöleli a mindenséget.
Ebben
a félelmetes, űri nászban,
különös sugárzásban
megszületik
gyermekünk:
a szárnyas űri gyermek,
kettőnk arca
-
szélsusogásban,
kozmikus szélben.
2001
Húgom
-
Benyó Ildikónak -
2001-2003
Fekete
bogyókat csipegetnek,
gerlemadarak a fű között,
keresgélnek
magokat a lemenő
napfényben,
jaj, én anyám lába
nyomát
keresgélem az úton,
és apám után sírdogálok
még most
is,
olyan sok év után,
ha a bánatnak oda dobnám
magamat
egészen,
beleroskadnék,
a földre leesnék.
2001
Húgom
jajkiáltása áthallatszik
a betonfalon,
áthallatszik
hajnalokon,
hideg éjszakákon,
nedves falevelek,
esők,
cigarettafüst -
a szerelem kálváriája
rajzain,
Jézus-kiáltó szenvedése,
az égbolt majd
leszakad
sötéten,
szélvihar lesz.
2001
Az idő szinte
egybefolyik,
testvérem beteg,
már a szívét szorítja
valamilyen
szörnyeteg,
esztelen -
nem értik a lélek törékenységét -
apánk,
anyánk nélkül örök gyerek,
csak a művészetben óriás,
társtalan
bolyong
a világmindenségben.
2001
Megkondulnak
újra
a húsvéti harangok.
Húsvéti
gyertyákat
gyújtsunk,
látogassunk el a sírokhoz,
támadjon
fel édesanyánk,
édesapánk,
legyen megváltás,
emlékezés!
A
harangok húsvétra
hívnak,
átjár bennünket húsvét
misztériuma,
-
világot-megváltó
áldozatot hozott,
alleluja, alleluja!
Van
még reményünk.
2002
- Pencinek -
Hirdetem az
életet újra,
tavasz, gyere,
a lélek kolostorából elindulok
a
nagyvilágba.
Várok igaz barátot,
várok testvért,
ne legyünk
hát fáradtak,
építsünk új házat, otthont
magunknak,
tavasszal,
amikor újjászületés van!
2003
Vonzásod
2002-2003
I
Szárnysuhogás
az
ég sötétjében, egyre magasabban,
hová repülsz
madár-szívem,
csodamadaram?
Faleveleket kergetsz,
az
elsuhanó szerelmet siratod?
Időtlen időkig szeretni,
mögöttem a
nyár forró-aromájú lebegése,
most az ősz zizegését hallgatom,
és
látom az októberi, sápadt csillagok
sugárzó villogását,
elmaradt
ölelések éjszakáinak fájdalma.
II
Novemberi
köd, sírás hallatszik
a nedves falevelek fölött -
szíved hallom
dobogni a novemberi
éjszakában,
álmok az idő
sikátorában.
Melletted lenne újra kivirulásom,
életem
féktelenül száguldana
vad, zord hegyek felé.
2002
Hatalmas
madár-felhők fejem fölött,
imbolyogva száll az ősz,
szárnyak
emelkednek,
magasba repülnek,
táncolnak,
tánc
az
éjszakában,
aztán fáradt szárnycsapással,
sűrűlombú fák között
megbújnak éjjel,
a csend éjszakájában,
szomjúságom egyre nő
-,
őszi harmatba burkolózva, fázósan,
szeretetre
vágyva,
visszatérek,
viharvert életem ritka
percei
bivalycsordaként törnek át a tájon.
2002
Levélözön,
ezerszínű
lombok az úton,
lázasan keringek valahol,
részegült
mosollyal,
selymes levélszoknyám beborít
és ekkor megpillantom
a titokzatos,
isteni fényt,
a páratlan természetet,
vonzásod
hajt, egyre hajt,
a levegő örvényében, -
indáival átfonja
testemet az idő.
lázas vagyok ősszel.
Egy könnycsepp arcomra
csordul.
2002
Novemberben,
röpködő
emlékeim felröpülnek,
összerezzenek,
télre készül ember, madár
-
sárgalábú sirályok.
sebes, tiszta patakok vize
lesz-e
italunk,
eső csillapítja-e forró testünk?
Orgonahang az őszi
tájban, -
szerelmünk vadon élő szerelem,
nem alszik téli
álmot,
szálló lombok, odúk zöreje,
fiókák csipogása veri fel a
tájat -
őszirózsa virágzik,
alkonyatkor, a csöndben.
2002
Mintha nem is
volna halál,
csak ez a határtalan égbolt,
zeneszó, muzsikáló
természet,
megrezzenő, nedves falevelek
az ágon,
és úsznak,
úsznak a récék
a vízen,
szállnak kicsi sirályok,
százszorszép
a földön még virít,
mi is virulunk téli tájban
is,
gyönyörűségesen.
A messzeségben jajszó, jajongás,
a
szerelem kürtjei szólnak.
2002
Áldott, karácsony előtti téli nap
Áldott,
karácsony előtti téli napok
várnak ránk -
állsz a parton,
a
sziget sejtelmesen ring mögötted,
karácsonyi gyertyák
égnek,
flamingó-libegésű a táncunk
ugye sokáig életben
maradunk!
A csend és nyugalom világában
olajfaágak, pálmaágak
vegyenek körül,
áldott, karácsony előtti nap
elém jössz a
hídon.
2002
Messze még a
tavasz,
borostyánok borítják be az utat,
déli szél fúj,
dobol
a tél,
rám tekint fekete szemével
egy kis rigó,
körülöttünk
lélegeznek, élnek
ezerarcú nővények,
a földhöz nagyon közel,
-
mélyen szeretni az életet,
a mulandóságot felejteni,
árva
élőlényeket magunk köré édesgetni.
2003
Sokáig
egyedül voltam,
de amikor felerősödtek
a vágyak,
már én is
belesimultam
az univerzumba,
növényekkel, a tűzzel, a vízzel,
a
földdel lélegeztem,
az őselemekkel,
a végtelenséget
ostromoltam,
szálló madarak lelkét
kutattam,
mindent, ami
marasztalt,
istenítettem.
Az időt vadul
siettettem,
gyönyör-kereső igyekezetemben elbódultam,
elszédültem,
imádtam, álmodoztam,
a csókokat ezerszer
megáldottam.
2007
December
van,
fázós, fájós december -
az ég újra
borús,
vigasztalan.
Élettől fészkelődik
az ember,
a
levegő körülöttünk,
minden élni akar,
a legkisebb, parányi
élőlények is
növekednek -
nem csitulhat el
a vágyunk,
nem
veszhet el
a teremtő szó!
Otthont találni,
siratni a
régit,
az eltávozottakat,
fényben úszni,
a csillagos égre
fölkúszni,
és kiáltozni,
a szélbe, a Napba,
a tűzbe,
a
hatalmas világmindenségbe,
az űrbe,
a tenger,
az óceán felé
fordulni,
fellélegezni,
kitárt karokkal életért
fohászkodni,
-
legyőzöm a halált,
és a végtelenbe lépek.
2007
Köd
lepte be a várost,
este van
Köd lepte be
a várost,
este van,
hol vannak régi szerelmeim,
életem
megédesítői?
Hova lettek a gyönyörtől-
ittas, nyári
éjszakák?
Virágillatok a kertben
hova szálltak?
A rejtelmes
lélegzet
olyan sokszor beborította
életemet,
hol van,
álom,
ábránd, mind -
és minden,
mi elérhetetlen volt és
beteljesedett
az idő hullámzó
ringásában?
Engedjetek,
hadd táncoljak
egy
féktelen táncot!
2007
Az élet
vagyok,
a megbocsátás,
a tengerek fájdalmas
ringása,
a
Hold sápadt ragyogása,
a napkorong izzása,
elérhetetlensége,
nem
tudok betelni
a létezéssel.
Karneváli tánccal várlak,
az
örvény vagyok,
magammal sodorlak,
százszor is
elmerülünk,
százszor is, ezerszer is
viszlek magammal,
árban,
apályban,
mindig és mindenhová -
mint a hegytető fölött
elúszó
felhők lebegése.
2007
Ma még
didergek,
hideg van odakint,
elsuhan az idő -
és most itt
állok a tél,
a fehérség és az északi szél
éjszakájában
Ma még
didergek,
hideg van odakint,
mint rózsás flamingók
riadtan
keringek
a fagyos tavak fölött.
És mint cseppkőbarlangban
a
megközelíthetetlen oszlopok,
várok rezzenéstelen.
2007
Minden
tavaszba bánat vegyül,
minden szerelem
a zsenge rügyekkel újra
éled,
mélyen, lent, valahol
vulkánok törnek fel
elemi
erővel,
felébred a föld,
mosolyogva járok az úton,
mint aki
kicsit boldog,
boldog, hogy él,
a fénylő selyemfátyol
átleng
a városon,
hirdeti az újat,
hirdeti a csodát.
Minden
tavaszba bánat vegyül,
minden szerelem a földön,
a
világmindenségben
és az űrben sugárzik széjjel.
Tavasszal
mindenbe bánat vegyül,
de ott virulnak, illatoznak
a virágzó
almafák
fanyar illatukkal -
és az idő
hatalmában,
szorításában
csókolhatnék, csak ölelhetnék.
2008
Hiányzik a
szerelem,
virágzik minden,
kivirágzik az életem -
éles
fájdalom hasít belém,
az égbolt kéksége,
és az a fuvallat
körülöttem -
áttetsző vágy-lepelként
borul rám.
Nézd, a szél
hogy lengedezik
a dús, fehér virágokon,
csókolja a fény a
földet.
Hiányzik a szerelem,
virágzik minden.
2008
Belém száll
valamilyen
különös, eufórikus érzés,
körtánc a májusi réten
-
tangóharmonika szól valahol,
nem bírok magammal,
elszalad
a perc, az idő,
pereg eszeveszett gyorsasággal,
akár a
legvadabb vízesés, robajlik
elmulasztott időnk.
2008
Egy
sikolyszerű hang.
Zaklatott, májusi
virágillatok
libegése,
madárdalok -
hol van az otthon
meghittsége,
amiről annyiszor álmodtunk,
sóhajok a közelben
-
mint zongorabillentyűkön
felpattanó zenei hangok,
fantáziák
-
rügyek kibomlásakor azok a
misztikus titkok,
májusi
férfi,
indulj el házadból,
testem fényben ússzon előtted!
2008
Szerelem itta be még a levegőt is
Szerelem itta
be
még a májusi levegőt is -
boruljunk össze,
eső után a
bokrok levelei
átnedvesednek, issza a föld
az éltető
nedveket,
szinte repülünk
a szélben mi is.
Szerelem,
istenadta
szerelmes éjjelünk,
véget nem érő éjjelünk,
az én
feltámadásom ideje lesz!
Szerelem itta
be még
a levegőt is.
2008
Most virágzik
az akác
és a bűvös liliom,
alig virágzott el az orgona,
látom,
hogy kivirágzik
a pünkösdi rózsa bársonyosan,
a nap
sugaraiban,
árad május illatözöne,
isteni adomány -
mi lesz,
ha megváltozik
tér és idő -
hiába virágzik a lila
akác,
elhervadnak a régi virágok,
elmúlnak a régi
percek,
melyek a legszebbek voltak,
most virágzik az akác,
és
a vadrózsa édes virága,
egy tüzes fénycsóva felvillan
valahol,
a távolban.
2008
Olyan borús
ma az ég,
mit hozol nekem,
borús ég?
Nyár elején, nyár
elején?
Szerelmet hozol,
vágyat, reményt?
Olyan borús
ma az ég,
az este beburkolózott
a lezúduló zivatarba,
és
csak úgy zuhog, sejtelmesen,
hársfaillat mámorában
úsznak az
utcák.
A lebegő, a szerelemre hívó,
a jajgató idő
mellemre
telepszik,
és a sötét, borús felhők alatt
megyek sietve,
sietek
egy álomvilágba,
egy keserű álmot kergetek.
2008
A végtelenség
meglegyint.
Egy régi melódiát hallgatok,
mely sokáig
kísért,
olyan jó lenne most mulatni
egy utcabálon
-
ringatózni,
nevetni, bortól ittasan,
lázasan,
körülöttünk
részegen keringenének
a táncolók éjjel,
a csillagos ég alatt,
a
holdas éjszakában,
és szólna a zene a magas házak
fölött,
elillanva -
az idő is imbolyogna,
a sötétlila
fényben.
Hirtelen fölrikolt
a trombitaszó -
kiabálnak,
feljajdulnak
a szerelmesek,
a magányos táncosok -
Istent
hívják,
a földre vetik magukat,
széttárt kezükkel a
földet
ölelik,
belekapaszkodnak az éjszakába,
a csillagos
éjszakába,
a holdas éjszakába,
nem csókolja őket senki,
nem
hívja őket senki,
már nem hallják meg
az éjszakai madarak búgó
hangját,
nem érzik a nyár eleji,
varázsos virágillatot,
nem
szólítja őket senki becézve,
oda van az éjszaka titokzatossága.
2008
Fehér
rózsabokrok virágai,
szirmai lehullnak,
szirmai
lehullnak,
szerelmem órái is így
távolodnak tőlem -
forró
nyárban,
júliusi nyárban.
Szédülve járok az úton,
elmélázva
álmokon,
egy rózsabokor mellett -
és szomorú vagyok,
szomorú
vagyok.
Fehér rózsabokor virágai,
szirmai most
hullnak,
lehullnak,
ahogy a gyenge szél meglegyinti,
a fehér
rózsaszirmok
elájulnak,
elájulnak.
2008
A
szerelem zarándokai
2009-2010
Lent, a
mélyben
forrón égnek még a fékezhetetlen
tüzek,
száguldj,
robogj,
talán eléred még
az éjfélt!
Talán van még idő
szeretni -
odalesz minden, minden,
ha eljön az ősz,
és
elsárgulnak a falombok,
ropognak a szétszakadozott
falevelek az
úton,
ne hagyj elveszni!
Elsuhant a nyár.
2009
Mint
narkotikum,
bódultságot adó, mámorító világom,
egy
álom,
melyből kiránt a valóság -
mint egy megtalált kincs
a
sziklás, hegyi barlangoknál,
hatalmas éjszakám,
ezer csókkal
hevítve,
mint villám a viharos égen.
Megperzselődött
szívem -
szélsusogás, sistergő, hűs zápor,
isteni áldás.
2009
A
forró izzásig hevít -
jaj a nyár melankóliája
eléri szívemet
-
a szerelem még mindig beborítja
nappalomat, éjjelemet.
Szent
tanomat, szerelem-imádatomat,
a gyönyörűség titkát
feltárni,
arannyal bevonni az eget,
hadd ragyogjon a
mindenségben,
felragyogjon életem, életed.
Az
örök élet italát igyuk meg,
aurum potabile-t*,
borral keverve,
részegülten igyuk meg!
Izzó smaragd a szerelem
-
újra szerelmes vagyok, szerelmes.
2009
Rozmaring,
szerelem növénye,
újra nyílj ki, virág,
áraszd el a hajnalt, az
éjszakát,
halál elleni orvosság,
szerelem virága, rozmaring.
Ágyam hideg
és hűs,
gyere közel, egészen közel,
hajtsd fejed ölembe -
egész
nyáron át, őszön át, örökre,
te másik, te mámoros virág!
Didergek,
fázom, napsugaram,
friss narancsvirág illatával
borítsd be
testemet -
hajtsd véremet szilajul,
és csókolj meg hamar!
2009
Menjünk
Delphoiba -
a leghíresebb jóshelyen
jósoljanak nekünk valami
jót
az istenek,
csitítsa le szívünket a tenger -
a csend, a
szél -
emeljünk új oltárt
a szerelemnek!
Ünnep legyen!
Dal,
ima, tánc!
A szerelemnek áldozzunk
minden éjszakát -
bújjunk
be Zeusz barlangjába,
és csókoljuk, csókoljuk meg
egymást,
hosszan, eszeveszetten,
míg lassan leszáll a forró,
mediterrán
éjjel.
2009
A
felejthetetlen,
a mindent újra teremtő
tavasz,
tavasz belül
is,
a lélekben is.
Minden tavasz marasztal,
fehér
orgonabokrok virágait
csókolni,
magamhoz édesgetni a férfit
az
ég alatt.
Az Ígéret Földjét keressem?
Lázasan keressem
testünk
közelségét,
mely maga lesz a mennyország -
a vágyódás
csendjét?
Mint a zsoltárokat éneklő
szentek,
a szerelem
zarándokai -
a léten túlon,
valahová elvezetnek
az időn
túlra is.
2010
Lázroham,
megbabonázott
érzés,
hideglelés,
úszom a verejtékben,
valahonnan
előkúszik
a Remény,
a tüzes fény,
mint oroszlánbőgés hasítja
szét
az éjszakát, -
vibrál, lüktet,
hogy elérhető még az
éden!
Most nem csábítok el senkit,
most nem enyém a sűrű,
varázslatos
éjszakák mámora, -
vándorlás vár,
hosszú, véget
nem érő vándorlás,
felajzva, felhevülten keresem
az egyetlen
megváltó szót.
2010
Miféle
titkok, milyen szenvedélyek?
2007-2011
A szent lélek eljövetele napján
- M. I.-nak -
Ragyogjatok!
Pünkösdi
rózsák,
akácvirágok, illatozó hársfák,
a szent lélek
eljövetelének
napján!
A világmindenség vagyok,
a jázminbokor
hófehér virága,
zúgás az égből,
lángok,
zarándok
vagyok,
újra feltámadott életem,
alleluja, alleluja!
Jöjjetek,
jöjjetek!
Ha szerettek engem,
vigasztaljatok!
Veletek
vagyok,
ígéret,
látomás,
jövendölés,
az idő vonzásában
-
isteni lélek született,
azóta új szélsusogás
suhint végig
a tengereken!
A pokol kapuján
be ne menjetek!
A sátán
csábításának
ne engedjetek!
Sír az atya,
sír a szent
Anya,
imádkozunk értetek.
Alleluja, alleluja!
Az idők jelét
megjegyezzétek,
eljön a ti megszentelésetek!
Van remény,
van
éltető szeretet,
mi költők,
imádkozunk értetek!
2007
Bűvös
Szekéren szállunk,
a Naprendszerbe,
a Földtől egyre
távolabbra
már -
ragyogásban,
glóriásan,
akácillatot,
rózsák
földöntúli mámorát
visszük,
mindenhol
tündökölve,
megrezzenve,
repülünk tovább
a végtelenben
-
valahová,
ahol szeretnek majd,
hívnak,
imádnak
-
tűzcsóvák,
villámok világítanak,
dörög az ég,
zuhog,
csattog az eső,
táltosokként robogunk
az égi
labirintusban,
vándorok vagyunk.
Égi szekéren
vágtatunk,
magasan az éjszakába,
hol millió csillag
vibrál
körülöttünk,
égi fények,
a titkos szerelem hírnökei.
2007
Miféle titkok, milyen szenvedélyek?
- Pencinek -
Miféle
titkok,
milyen szenvedélyek
sorvasztják el az időt,
minden
nappal elrobog
mellettünk az életünk -
csak ne legyen
késő
megbocsátani,
csak ne legyen késő!
Miféle
titkok,
szenvedélyek, bánat
vésődnek bele
a testünkbe?
Uram,
teremtőm,
ki teremtetted a világot,
hallgass meg!
2008 március
- Dr. Feledy Balázsnak -
Előcsalogatom
a régi emlékeket,
az idő hömpölyög, óceánok hullámverése -
nem
tudom hova vezet, ki marad mellettem?
Csak az emlékezet,
ifjúságom
tomboló száguldása,
hegyeken, völgyeken át,
esőben, hóban
-
szélviharban, forró nyárban.
A sejtelmes,
távoli horizonton
a szabadság angyala beborítja
a
világmindenséget -
olyan békésen szálldogál,
körülrepdesi
életemet,
marasztal, sokáig marasztal,
és megérintem a
szabadság angyalát,
titokzatosan, észrevétlen.
2008 március
Már nem
virágoznak a magnóliák,
Éva húgom, Éva -
ott, ahol utoljára
láttalak,
a kórház kertjében
rikoltozva köszöntött téged
a
tavasz!
Arcod gyermeki volt,
akár egy kisdedé, -
haragosan,
valahonnan a távoli,
álom-szőtte vidékről néztél rám -
jaj, nem
virágoznak idén már
a magnóliák halványlilás,
pompás
virágai,
húsvét volt aznap, -
a feltámadás napja,
utoljára
láttalak az életben,
Éva húgom, Éva.
Isten veled, Isten veled, Éva!
2011
- F. B.-nak -
Testvéremet
keresem mindenhol, ahol ember él,
testvérem jajkiáltása kísért,
hiába futnék el -
messze, hiába távolodnék -
ne hagyjátok, hogy
rohangáljak a világban,
szerteszét, megtántorodva,
megbolydulva,
mint az éhes jószág, egyedül, bőgve,
felbődülve a
holdra, a csillagokra,
a nedves falevelekre,
ne hagyjátok, hogy
mint a nyerítő ló,
a meghajszolt, tajtékzott ló,
magam körül
forogjak, esztelenül,
a korbács-suhintású
éjszakában,
kialvatlanul, kimerült szembogárral
nézzek az
utakra, melyek ki tudja hová vezetnek?
Jaj, anyám hol vagy,
apám
te is segíts,
a halottak birodalmából szóljatok!
Testvéreim oda
lettek,
jaj, a testvéreim, lent a sírban!
Ne hagyjátok, hogy
egyszer én is megbokrosodjak!
Részegülten forgok egyre
sebesebben,
mintha robogó hullámvasúton utaznék,
akárcsak
gyermekkoromban,
belekapaszkodva anyám, apám karjába,
sikítozva,
mint kicsi lánygyermek,
nehogy leessek a mélybe,
egy jó szót
küldjetek,
valami kedveset,
és karoljátok át a vállamat
testvériesen,
gyertyák égnek majd a házakban, a
tereken,
kivilágítva minden, ünnepélyesen,
csak ne ténferegjek
az utcákon egymagamban,
illatos gyertyák, fenyőfák borítják be a
várost,
karácsony lesz -
egy jó szót mondjatok,
valami
kedveset!
2011
In
memoriam Benyó Ildikó festőművésznek
2011
- húgomnak, Benyó Ildikó festőművésznek -
Siratlak,
siratlak,
testvérem, mindenségem,
őszi napsugár,
a tavalyi
szeptemberre
gondolok, amikor még
hallottam hangodat,
testvérem,
siratlak, siratlak,
milliószor siratlak.
az
égbolt rám terül
gyöngyház fényével -
olyan törékenyen
elesetten,
olyan segélykérőn néztél rám,
siratlak,
siratlak
testvérem, mindenségem.
A föld, az ég, és a nap
is
sirat téged,
az istenáldotta művészt,
a démoni
asszonyt,
a legmagányosabb csillagot,
testvérem,
mindenségem!
Színek mágusa!
Varázslónő!
Szomorú, bánatos
arcod néz rám
a túlvilágból is, -
hatalmas vihar, tornádó
tombolt
szívedben,
elhoztad a földre a csodát.
Tisztítótűz
voltál,
siratlak, siratlak,
testvérem, mindenségem.
2011 szeptember
- húgomnak, Benyó Ildikó grafikusművésznek -
Sírásomat
hallgatod lent,
a sírban,
élned kellett volna még -
hallgass
meg, hallgasd meg hívásomat,
testvérem üzen a sírból.
Becézlek
Pencim, én testvérem,
a túlélő testvéred hívogat,
festményeiddel
beszélgetek,
testvérem üzen a sírból.
Testvér-hűségem
sose múlik,
sose gyengül, nem halványodik,
testvér-imádatom
kísérjen!
Testvérem üzen a sírból.
Varázsod,
mágiád a rajzokon,
ott ragyog, öröklétig!
Művész vagy,
mindenható,
én siratlak, amíg élek.
Testvérem üzen a sírból.
Régi,
eltávolodott szerelmeid,
múzsáid most bánkódnak utánad
keservesen,
hívogatnak, becézgetnek
testvérem üzen a sírból.
Néz rám
haragos, barna szemed
a festményeidről, -
lelkem legmélyebb
odújából szólítlak,
testvérem üzen a sírból.
Titokzatos
lényeddel, démonikus
lényeddel átérted a világmindenséget,
sokáig
vártad a szeretet áradását
testvérem üzen a sírból!
Összeszorított
ököllel döngeted a sírt,
járod a haláltáncot, fejed lehanyatlik,
-
járod a síron túli, féktelen táncot,
a tomboló, a halált
legyőző táncot,
testvérem üzen a sírból!
2011 szeptember
- húgom Benyó Ildikó emlékére -
Beköltözött
ide a Halál -
most már nem tudom,
hol vannak az Idő
kattogó
dobbanásai,
hol vannak a régi percek,
testvérem nézése -
rám
suhintott a Halál
és suhint a nappalokra,
éjszakákra.
Beköltözött
ide a Halál,
és szinte ijesztő az Idő
múlása -
keringünk,
szédülünk,
felszisszenve minden fájó
pillanatra,
csapdos
bennünket a sajgó tűz,
a tűzlavina, jaj, eléri
a szívet!
2011
- húgomnak, Benyó Ildikónak -
A halál
szinte befont -
a sötét, decemberi estében
szédelegve
járok,
egy régi sláger hangjait hallom az esti
félhomályban,
a
külvárosi disco-ból jön a dal,
lézengő fiatalok a járdán -
a
dal olyan kamaszos volt,
mellbevágó, visszarántott a jelenbe,
hogy
éljek!
A halál
árnyékában járok,
ahol nincs nevetés, se vigasztalás,
lángoló
drágakő, a testvérem!
Az ősök
szellemét tovább viszik festményei,
nemsokára a halál árnyékából
kivezet.
Karácsony közeleg -
most vagyok árva,
Isten, most
hallgass meg!
A földhöz ver a bánat - a fagyos, kietlen
földhöz
ver a bánatom,
hiányzik életemből a Testvér,
az Egyetlen,
Hűséges Testvér.
2011 december
- húgom Benyó Ildikó emlékére -
Szép,
csendesen esik az eső,
hozd vissza testvérem hangját,
eső,
decemberi, világot-megtartó eső,
hallom, testvérem zokog
valahol,
elhagyta őt az Isten?
Én nem
hagytam el, akit szerettem,
szép, csendesen esik az eső,
a
karácsony előtti, sejtelmes eső,
nem tudom, hogy élek
ezután,
elhagy engem is az Isten?
2011
JEGYZET
* Folyékony arany