Látomás

Tört fényén a víztükörnek
csupasz fűz-ág táncot jár.
Rajta rigók énekelnek,
alant a víz muzsikál...
Fodrában csillámló gyöngyhabok,
part rejtett zugában szél zilál,
csipkefátylas alkonyok
futnak titkos álmok után...
Kövek alatt sóhajt a csend,
szöcskét látok kúszni egyre
a fűszálak közt és eseng,
sajnos nem láthatok beléje.
Fehér lapokon szavak harca
megfejteni most nem lehet,
tudós és bölcs egymást marja,
csitítom fájó szívemet...


Liszt: Szerelmi álmok

...mint a szellő suttogása, - végtelen,
alámerít és felrepít a képzelet.
Nem is az, ez mámor-álom,
átsuhan az éjszakámon...
Fürdik az éj ez éteri zenében,
holdsugaras ég - medencében,
Száll a lélek felhő ágyon,
hosszan mereng lágy ringatáson...
Űr-messzeség, megfoghatatlan,
örök érvényű, pótolhatatlan...
Mint a pille szálldogál,
lágy érintés a zongorán,
ezüstcsengőként muzsikál,
vágyak kerengő ritmusán,
és száll a megkezdett gondolat,
hogy veled és benned megmarad,
minden megkezdett sóhaj,
a hév, a tűz, a várni óhaj!
Mert bennem él sok ki nem mondott,
lángoló-emésztő, el-elsóhajtott
szó, öröm és fájdalom-gyönyör,
ha nem vagy itt, hiány gyötör...
Szaporán futnak a művészujjak,
varázs utakon bandukolnak.
Titoktánc ez a kezeken,
oh, álomittas szerelem...