Mozart: Requiem

Lacrimosa. Akár, ha bölcsőben sír fel a gyerek,
elszorul a torok, szikráznak égi fények,
mozdul a betegágy, - dal-szenvedélyek!
Oly jó lenne, ha éreznétek...
Idegyűlik a szférák zenéje,
sok törékeny lelket égbe emel,
a világ kiürül, meztelen lesz a föld,
ravatalán a munkáló zenésznek
csak dallam ül, nem virágözön...
Óh, látni a messzi mindenséget,
a csengő csendet, mit megidézett
jó előre a szív, - tiszta remény.
Majd ott, túl a megfoghatatlan
szelíd jóságban mozdulatlan
hontalanná vált halott
zenét üzen vissza, fájó muzsikát,
hogy folyjanak a könnyek folyamán
levetett jármok, gondok, bánatok,
tervek, magasztos elképzelés, -
zuhanjon most a titok-telt űrbe, -
mi minden volt, rész és egész!...


Óborok ízein...

Óborok ízein nyugalmat áraszt léted a tettben.
Lázad a szív szava, test elalél, fut a gondolat szerte.
Múlasd hát az idődet a jó aromákkal, mi édes
ringató perceket ád. Űzzétek el mind, ami bántja
szép hajnal hangulatát. Lásd, bátran ihatsz, heve áthat,
testedet mámoros légbe repíti fel. Élvezet árad...