Éjszaka árnyai

Éjszaka árnyai bús szelek szárnyain lengenek játszva,
múltbeli képeken át
Kőszegi vár fala áll, noha régen ledőlt török harcban,
buggyosok bősz seregén.
Kél, dereng városunk. Domb tetején Szulejmán neves sátra,
félholdas zászlaja leng.
Bécs ellen készült, de győztesnek látszva időztek e várban,
bátor harcos seregnél.
Jó magyar asszonyok térdeken állva a kőfalas vérten
sírtak, hol fájdalom járt...
Fáradtan, szurkos edényeket vittek a létra fokára,
félelem nélkül, - anyák!
Hős szívük, mély hitük győzte le bátran az éjt-napot újra,
élni a városukért.
Hősök, kik életük-vérüket ontva a biztos halálba
haltak meg értünk talán.
Őrizve álmukat, templom harangja ha kondulgat, látjuk
égi szekéren a fényt...