A Nyár köszöntése

Aranysujtásos nyári nap hevül,
hegyet, völgyet, vizeket kerül.
Majd eljön, ahogy mindig. Újra!
Derűt, pihenést, örömet hozva.
Köszöntünk Nyár! Hangos Viváttal!
Hegedűk hangjával, szellőfuvolával,
Isten egén lassú felhővonulással.
Jöjj, hát nyár, siess!
Pihenés évszaka, csendes érlelés áldó évszaka.
Lobog, perzsel a tündöklő fényben
aszaló, érlelő szertelen zenében
fürdőzve nappal és az éj.
A tikkasztó érzelem csontomig ég.
Az alkonyi csönd gyönyörhúrja
kápráztatva, feljajdulva
mindenhez, s a semmihez ér.
Érlelő nyár! Aranykalászos tenger!
Bízó szemmel kísér minden igaz ember.
Lesz-e kenyerünk?
Kutunkban vizünk?
Termés gyümölcsfákon
s méhraj a virágon?
Mondd, miért is várunk oly sóváran?
Ezüstös, harmatos hajnalhasadáson?
Az idő kivont kardod hegyén merengve áll,
s a táj szomjoltó esőre vár.
Jöjj, hát nyár, siess!
Hozz tüzet, hozz vizet,
- ne jeget, orkánt, - hűsítő szelet!
Hozd el, hozd el érlelésedet!
Fogadd köszöntésünk, fogadd a muzsikát,
fogadd el kérünk,
e zenés szép imát...