Rigófüttyös...

Rigófüttyös kertek alján
viháncolnak az ibolyák.
Pázsit bársony puhaságán
hempergőzik kis kutyám.
Szalad a napfény ágról-ágra
az egész világot bejárja.
Orgona ágán rügy fakad,
elszáradt gally a fa alatt.
Virul a dús aranyeső,
csodájára jár az idő!
A szél elül, a földre borul
s alszik háborítatlanul.
Lélegzetem visszafogom,
ernyedten lógatom karom,
de szívem boldogan dobban,
újulunk múló nappal jobban,
akár e Tavaszragyogás,
jelen szép holnapba úszik át.
Mit úszik! Száll, repül!
Madarakkal felhőkre ül...
Nyughatatlan lelkem felszabadul,
szememben az ég kékje gyúl.
Vidám, szikrázó lett a kedvem,
örömömet megköszöntem
halk imával, álmodozón.
Nézem a tájat bizakodón.
Százfele futnak a gondolatok,
Boldogságot sugározok...