Chopin: Asz-dúr keringő
/Mária grófnőnek/

Legyen e búcsú vallomás,
hogy Te, meg én és senki más!
Lelkemnek édes bódulat,
lábad előtt hű hódolat.
Igéző emlék, gyönyör-csodák,
- Tudom, nem szabad gondolni Rád! -
Belém ivódott szívjelek
tekintetedtől fénylenek.
Visz a vonat, vágy gyötör utánad,
gondolatban százszor is megáldlak.
Csönd játszik bensőm titkos húrjain,
mint nyári szellő bokrok lombjain.
Minden, minden emlékbe fúl,
rád gondolok, szívem csitul...


Fogoly vagyok

Most, hogy tudom, hogy mily közel,
hogy hozzám a sors könyörtelen,
nem engedek a könnynek, mivel
nincs is már nekem. Szívtelen
évek szívták magukba azt.
Lassan hamvadó tüzed
ígéret volt. Írott malaszt!
Emlékeket viszel, ...vigyed.
Minek a hasztalan vigasztalás?
Megfoghatatlan könnyű átkok,
minden nap monoton újba fordulás
agyam kibomló vészlő látnok...
Orromban föld, rothadó virág szaga,
minden Húsvétok nehéz keresztje,
szívemben fájó ballada.
Fülelek érlelő tavaszi esőkre,
esdeklek valami menedéket,
néma számon félszeg mosoly,
kedvedért magamra minden éket!
Múlásodban vagyok fogoly...