Az anyanyelvről...

A semmiből lett a minden.
A csendből lett a szó!

S mit sokáig nem értettem,
a nyelv édes, anyai jó!

Édes, ékes balzsamír,
gyökerein át pengetve
játszhatunk húrjain.

Kincs. Szívünkben rejtegetve
őrizzük, védjük a szót,
mit őseinktől örököltünk, -
minden magyarnak valót,
az összekötő láncszemet közöttünk...

E nyelv hangzott születéskor
e nyelven szólít a halál
az örök tóba fúlva akkor,
de anyanyelven húz le a hínár.

Ám addig, minden napra nap,
szó, mondat, tiszta szerkezet
csodatevően hangzanak,
felnőttek, gyermekek értenek.

Tisztellek, dicsérlek nyelvem.
Számomra szent a szód!

Mert általad teljes a létem,
leírlak százszor, lángolón...