Csillagport sírtak a fák

Dermedten vártak a fák,
míg a fűrészfogú hajnal
fejére rakta a bíborkoronát.
Némák voltak a fák.

Az utolsónak kihunyó csillag
szétporló ezüstfonalán,
gyermekek jöttek,
túl későn, vagy túl korán.

Vaskos tenyérrel fejszét ragadva
emberek törtek utat,
ritkult erek bozótján.
És sírtak a fák, dőltek a fák.

Csillaggyermekek kiáltották:
Ne bántsd! Ne bántsd!
Túl későn kiáltották,
vagy túl korán.

Ezüst karjaikkal
átöleltek minden fát,
de túl későn ölelték,
vagy túl korán.

Fénytestüket fejszék hasították,
ezüst forgácsukat szétlopkodták,
de túl későn,
vagy túl korán.

És alkonyatkor
sírtak a fák,
csillagport sírtak a fák.