|
 |
A szerelem
meggyilkolása
Dérlepte, hervadt csókok:
első apró bűnjelek.
Észre sem vettük...
vagy hagytuk,
hogy ajkak hűljenek?
Nem téptük,
nem martuk,
csak csenddel takartuk,
mint komótosan áradó folyók,
melyeknek nincs partjuk,
és hoznak árral iszapot,
szennyet,
elfednek bokrot, pagonyt,
virágkelyhet,
és oroznak el fényt, színt,
mindent, mi bút nem ont.
Bennünk áradt szét
parazsat oltó vízpermet,
és lassan,
némán,
keményen,
zárt ajkak,
zárt lelkek terében
együtt öltük meg a szerelmet.
|