Torockó

A Székelykő őrzi álmodat,
sziklát, völgyet csatlósnak felfogad,
hogy minduntalan óvják
híres, fehér házaid.

Nyári hajnalon a Nap
kétszer tekint rád,
mert lát csodát,
s nem hisz a szemének
- pedig a madarak is rólad regélnek -,
visszabújik, majd újra kezdi útját,
hogy ismét az első sugárral
simogassa  utcáid
s a falu forráskútját.

Kő mosóteknődet 
asszonycombok koptatták fényesre,
míg hámor a vasércet  törte
s a férfitenyeret kérgesre.
 
Sziklafölded holtat nem fogad be,
sírkertnek itt nincs helye,
mert jobban szeret látni bérced
székelyt élve, mint temetve.