Zápor

Első küldöncét ereszti útjára a felhő,
Cseppke ez, törékeny, aprócska, pusztuló sellő,
De hiszi közel a perc, s tengerré megnő.
Még száz pici csepp tűnik el a porban,
De nyomában ezer újabb, tömött sorban.
Libbennek, táncolnak, mesterük szellő,
Soványka cseppekből kerekedik delnő.
Seregnyi újabb szteppcipős láb,
Cserépen koppanva egymásra hág.
Ereszről lágy tömeg sugárban ömlik,
Bádognak medrében boldogan fürdik.
Tócsában cseppekre körtánc vár...
Hol van az első? Ki tudja már?!