Lerombolt hangok

Morogva megtárult kőkalap,
szétmálló, mélyszagú falak
közt néma lét-rege:
a megtört zongora reggele.

Vén idő dajkálta poros csend,
emlékhúron lágy dallam cseng,
száz zenénél édesebb fényszimfónia,
ív, mit hajnali napnak kell rónia.

Dallamdús éráért - billentyűk közt lépdel
- felet s egészet - a csendes hála,
mögötte tekereg az enyészet,
mint megnyúlt húr: a zongora halála.