A menekülő

Hagyok itt emléket kedveset, fájót,
sírkövön neveket,
lassan szétmállót.

Esőben csorduló fedelem,
küszöbön sáros lábnyomom,
elhagylak otthonom.

Gyűrtszíven fölé rejtve,
néhány tenyérrel vasalt papír:
nyomtatott életem.

Görnyedt hátamon monoton zörög
kenyérzsák alján száradt morzsa:
szükséges lételem.

Homlokomról sós gördülés,
lélegzetfojtón mellemig neszez
a szökevény félelem.

Gúzsba kötsz, megfojtasz, kivetsz magadból...
A távolból gondolsz-e majd rám:
hajdanvolt hazám?!