Requiem a vadakért

Midőn egy tőről fakadtunk
még észrevettük egymást,
aztán felegyenesedtünk,
azóta nem látunk tisztán,
szemünk ívfénnyel töltődött tele,
benne hamis képek képződnek,
mit ámításként vetítünk
a szabadok létébe.

Midőn egy tőről fakadtunk
még értettük egymást,
aztán megváltoztunk,
már nem beszélünk tisztán,
szánk hazugsággal telt meg,
mit homokként hintünk
tiszta lelkekbe, kik haldokolva
járják szavaink dűnéit.

Midőn egy tőről fakadtunk
még átöleltük egymást,
test gyógyírja volt testnek,
s együtt loptuk meg a Halált.
Most bőrünkön hordozzuk
lenyúzott irhátokat,
igát lerázó, vad fejetek
üvegszemű trófea a falon.