Duna menti regélők

Réti pipacsok hulló szirma,
mintha érő búza vére volna,
árnyékot vet pacsirta szárnya
fészekaljnyi, búvó fiókára.

Laposok langyos vizében
úr a gyékény, nád és káka,
vörös hasú unka vartyog,
inti csendre gólya lába.

És bókoló bokrokon túl
a jövőről regélnek
hófehér, karcsú angyalok,
hármas szárnyukon a szél
- beteljesülése felé -
hol vágtat, hol andalog.