MÉSZÁROS ISTVÁN
A FÖLDÖN MARADTAM
TARTALOM
| Apukámhoz Fenn a várban, fenn a várban. Az asszonyod mit csinál? |
Megint már
nincsen pénz, buta gyerek hová mész, hát mennél már a moziba, de ki
visz oda.
Kis legény, Nagy legény, te már semmit sem érsz.
Mennél
már a moziba, buta gyerek, ki visz oda.
Fenn a
várban, a várban.
Az asszonyod mit csinál?
Becsapott vagy
apuka, zabi gyerek; fut, rohan.
Beteg vagy,
helyre hoz a maffia.
Megtartanak báránynak, hogy
nyírjanak.
Maffia, ez már a haza.
Meg kell
gyónom az életem, érzem a végemet.
Születtem Indokinában, jó
családban.
1974-ben láttam napvilágot, háború lett a párom.
A
szüleim nem szerettek, kórházba vitettek.
A kór, ami nekem volt,
álomban való beszélés.
Elegem lett a háborúból elmentem a
Fővárosba.
A fővárosban harcoltak én pedig ott voltam.
A
háborút a nép megnyerte, a szüleimre a halál lelt.
A béke
beköszöntött és szüleim lettek Magyarországon.
1976-ban
Magyarországon megszülettem.
Az orvosok a múltamat a fejemből
kikezelték.
S vártak a leckék, a hatalmasok tanítottak.
Beírattak
óvodába, s mentem iskolába.
Az iskolában jó tanuló voltam.
Míg
lopásba nem keveredtem.
3 nap múlva mindent kifizettem.
Amint
győztek a hatalmasok, jobban gazdagodtunk.
12 évesen piacoztam és
spóroltam.
Ipari tanuló lettem, szépen elvégeztem.
Utána jött
a gimnázium 2 év alatt 4 évet.
Az érettségim félbe szakadt, mert
megbetegedtem.
A betegségem súlyosbodott, lenyugdíjaztak az
orvosok.
S megkezdtem a mezőgazdaságot.
Ahogy múltak az évek s
gazdagodik a családom,
A nagy gazdagságban szétesett a
családom.
A kórházban fogant egy kisgyerek, remélem az én
vérem.
Gyámság alá vetettek és otthonba kerültem.
Az otthonban
jól lakok, szabadulni nem tudok.
Az otthonban megtaláltam párom,
az idősebb Emmát.
Budapesten
éltem családom a piacon árultunk, vidékre költöztünk családi
házba.
Ismertem egy gyönyörű nőt, a nevét nem tudom.
Ha a
viszonyunkra fény derült volna, már mindketten nem élnénk.
A nő
foglalkozása az, hogy gazdag volt.
Megismerkedésünk őt
választották kedvesemnek.
Akit előtte választottak kedvesemnek,
öngyilkos lett, semmi oka nem volt rá.
(És mindez csupán azért,
mert viszonzatlan szerelem, őrültté tett egy gazembert.)
Én nem
tudtam, így nem fájt, én mióta élek beteg vagyok.
Én soha nem
gondoltam bosszúra, a sors majd utoléri őket.
De azért
megfogadtam, levetetik a parlament tetejéről a vörös csillagot.
A
nálam idősebb nő egy nála gazdagabb férjet választott.
Utána már
csak egyszer, vagy kétszer láttam, ő balesetben halt meg
fiatalon.
Ezért is megfizettem, én már előre tudtam, (éreztem),
hogy nem lesz hosszú életű.
Előre dolgoztam, most vagyok 35
éves.
S lett egy sokkal idősebb élettársam,
Akivel jól
kijövök.
Én egy
tiszta szívű magyar vagyok.
Én a vagyonra nem utazok.
Én a
szépség a tudás, becsület rabja vagyok.
Én már itt maradok; a
csend, a zene és a költészet rabja vagyok.
A spórolás a
művészetem, mást nem is nagyon tudok.
A versemet abba hagyom, ez
nem egy nagyhatalom.
Keresztény
vagy keresztjén. Keresztény a hitvallásom.
A pap nem megy tönkre
esetleg tökre.
Jézus dolgozott és csak adott Pál apostollal
együtt a szegényeknek.
A csodával, hogy Jézus embernek
születhetett.
Ha emberként élne, Ő lenne a föld leggazdagabb
embere.
Még a 21. században sem tanultak írni és olvasni az
emberek.
Még mindig sok a babona a bibliában.
Mindenki mondja,
ha majd ő meggazdagodik, de ha elkezd szegényedni, csak most segíts
meg Istenem.
A bibliát szorosan lehet kapcsolni a
feudalizmushoz.
Akik másolták a bibliát, akarták volna Jézus
beszédeit elfelejteni, Jézus Krisztus minden szava fegyver.
Valakit
elismernek, például ha a bibliát szó szerint tanítja, nem a
megújítottat és a régi nyelven (nem tévesen)
A biblia értelmes,
magunk olvassuk, ha van egy személy, aki elmagyarázza az ősrégi
szavak jelentését.
Elnézést, én csak ennyit szerettem volna
mondani.
Ez a kis
árva gorilla elvesztette nagyszüleit, testvérei elpártoltak tőle.
A
szülei magára hagyták, a Pisti nevű gorilla, amíg a Kongói
Esőerdőben be nem fogadták egy rezervátumba.
Eleinte félt a
megélhetéstől, a szerencse rákacsintott, jól élt és még párja is
akadt, Emmi nevű kistestű gorillával.
Akivel élettársi
kapcsolatba kerültek, már lassan egy éve.
Az Anita nevű fiatal
gorilla a testvérét ápolgatja, a Pisti nevű gorillát.
Élnek
addig, míg meg nem halnak.
Tegyél csak
jót életedben, börtönben vagy otthonban éled le maradék
életed.
Akkor se rokonság, se barátság, se nősülés általában.
Én
úgy lettem István.
A családom és az orvosok szövetkeztek
ellenem.
Elmentem egy nap délutánján sétálni, világos volt egész
éjjel, mikor hazamentem, reggel jött a körzeti orvos és vittek.
Hogy
hová azt nem mondták, hát a Kistarcsai elmeosztályra vittek. Én azt
sem tudtam, mi az.
Azt mondták, hogy elmebeteg vagyok, és
lenyugdíjaztak, az csak később jutott el a tudatomig, hogy életem
végéig szednem kell a gyógyszert.
Én szedtem már rendesen a
gyógyszert. Állatokat tartottam, házi kertet műveltem, mindent haza
adtam.
Gondolkodtam, hogy lehetne sok pénzt gyűjteni a
családomnak, és ekkor jött az ötlet egy kis pénzváltót nyitni, ezért
egy hónap múlva törvényes gondnokság alá helyeztek.
2003-ban
anyukám a nagyanyám halála után eldöntötte, hogy otthonba rak,
2008-ban otthonba kerültem, saját magam intéztem Domonyba.
Jól
tettem, engem mindig ártatlanul küldtek kórházba.
S vigyázz, ha
életedben te is mindenkivel jót teszel, elintézik a sorsodat!
István
Ahhoz kell
egy engedély, hogy egy érettségit letegyél.
Van egy nőd, jaj de
szép, olyan buta mint az ég, jön most már az unoka, beteszünk a
dutyiba.
Míg élek és nem halok, szenvedni fogok, már végig
tudom.
Jön a szél, jön a szél, életed ennyit ér.
Este
éjjel,
Este, csendes.
Este éhes
Mindenki,
álmos,
Még pirkadatkor is,
Aluszunk és jön,
A
kakasszó.
Reggel van és ébredünk.
S mindannyian
rabok leszünk.
Mint egy
színes álom.
Megfogni nem lehet,
Hasonló, mint a prizma.
Amely
fényből,
Párából van.
Jön a
koldusok hada.
Hogy meglásd önmagad.
Erkölccsel,
szépséggel,
Szerelemmel fond össze magad.
A szeretet múlandó,
szerelem nem.
Hogy lásd jövőd,
És éljed.
Szeretettel!
Az otthonban
megy az élet,
Fogynak a boros üvegek.
Szép szerelmek
szövődnek.
Sokat beszélgetünk,
Itt gyakori a halál,
Sok a
halál,
S itt jó az élet,
Búcsúzók barátok.
Itt a vége.
Őszi
varázslat,
Téli álom,
Tavaszi ébredés,
Nyári tűz.
Hull a
lomb,
Hull a hó,
Hull az eső,
Gyúl a szív.
Tavaszi
rügyek,
Nyári álom,
Őszi üröm,
Téli halál.
Ébredés,
Újjászületés,
Fáradás,
Elmúlás.
Fiatal,
Felnőtt,
Idős,
Özvegy.
A születés
és
A halál ellen
Nincs hatalom
Ha
megérteni,
Nem is tudom!
Meghalt
a nagyanyám, a család szeretetére tanított.
Meghalt két nagyapám,
a családot szerették.
Még a haláluk előtt is dolgoztak.
A
meghalt apai nagyanyámat bolondnak mondták.
Az urának élt, ura
elhagyta, 20 év múlva követte.
Az örökösök csak a pénzt
szerették.
Mára felélték szinte a teljes örökséget,
Semmit sem nézve.
Vásározás
Szombat,
vasárnap, jó a piac.
Egy gyereket,
Is befoghatsz.
A
szegények,
Ebből gyarapodnak.
Sűrített
levegővel közlekednek a holdjáró űrhajók, azon az elven, mint a
légpuska.
Elektromágneses mezőben közlekedik a városban az
elektromos autó.
Lila fénynél jobban látnak a gyengén látók, hisz
a vízből jött ki az ember.
Az immun gyenge betegek.
A rákosok
kis odafigyeléssel tovább élnek.
Az ember meghódítja a holdat
rakétával. Aminek egymással ellentétes két égéstere van.
Hogy én
ezt megérem, azt nem tudom.
Valaki miért
születik gazdagnak és szegénynek.
Miért vannak szegények és
gazdagok.
Miért vannak szabadok és rabok.
Miért vannak
gazdagok és szabadok.
S miért vannak szegények és rabok.
Miért
vannak szegények és törvények.
Hogyan lehet pénzért egészséget
vásárolni.
Miért
születtem.
Miért élek.
Miért foglalkoztam közügyekkel.
Miért
írtam olyan sokat.
Miért volt olyan sok találmányom.
Miért
vagyok nyugdíjas,
Ha nem kapom meg a nyugdíjamat.
Miért
születtem meg,
Ha nem lehetek szabad.
Miért spórolok,
Nem
vehetem fel.
Ha már intézetben van az ember:
Miért kell
dolgoznia?
Ha meg sem fizetik.
Miért hódítottam meg a
világot.
Mikor rab vagyok.
Munka van,
pénz nincs, kezdtem 12 éves koromban.
Ha nem dolgozol, nem él meg
a család.
Tanulj ki minden szakmát. Mert a pénzedet
szeretik.
Egész sorsod reménytelen.
A karbantartói munka.
A
földművelés.
A szociális otthon.
A család.
A rabság.
A
nincstelenség.
Miért lettem 18 éves.
Egy óvodásnak több joga
van.
Itt már csak a halál segít.
Csak nem mindegy,
Hogy
kinek.
Ki az
erősebb, az Isten, vagy az ember.
Ki a bűnös, az Isten, vagy az
ember.
Miért volt a teremtés.
Miért lett a bűn.
Miért a
megváltás.
S mikor jön az Eljövendő?
Csak egy szó az egész
szeretettel.
Szeressél
kis árva. Lesz még jobb élted a világon.
Szeressél kis árva. Lesz
még jobb a világban.
Te szép
fekete bogárka.
Mit keresel te itt a földön?
Te fekete
bogárka.
Nincs időm tenálad.
Madárka,
Szállj
erre a kis ágra.
Madárka ne sírj.
Itt a szabadság,
Nincs
sok hátra.
Madárka
Jól elleszünk, így párban.
Beteg a
madárka
Miért nincsen párja
Hol van az én párom,
Együtt leszünk újra már!
Majd meggyógyít a párod.
Mi az, hogy
önkényuralom.
Szebb nevén demokrácia.
Megválaszthatjuk
kedvenc
Demokratikus vezetőinket.
Utána eltarthatjuk őket.
A
szegény csak szenvedjen.
A gazdag csak gazdagodjon.
Már nem
volt olyan,
Nagyhatalmasok, hogy meg ne szálljon.
Érezd
magadat magyarnak,
Csak meghalhatsz.
Az esőből
lesznek az erek,
Az erekből lesz a forrás,
A forrásból a
patak,
A patakból lesznek a folyók,
A folyókból a folyam,
A
folyamból a tó, a tenger,
A tengerekből nőnek ki a szigetek.
A
mi szigetünk is így született.
De vigyázzunk, a szigetet
El ne
öntse a tenger.
Mert itt minden érzelmet
Meglát az ember.
Az első volt
a fajtatiszta, a másik három keverék.
Az elsőt elvitte a
honvédség.
A másodikat megmérgezték.
A harmadik a háznál
maradt.
A negyedik velem van, az otthonban.
Oda kell rá
figyelnem.
Mert ki tudja, mi jön.
S mi lesz a sorsa.
A kertemet
művelem, benne van a izzadságom.
Ha esik, úgy a jó, mert elzárják
a csapot.
Ez a kert, amit szeretek, más nem is nagyon kell!
Miért
teremtettél embert, mikor csak szenvedünk.
Máglyára küldi az
embert. Hisz legázolja a természetet és a földet, a vizet és az
eget.
Mikor az ember mindent kifoszt, tönkretesz.
És te ezt
nézed?
De meddig tart a türelem?
Szeretni,
nekünk, csak szeretni szabad. Minket csak gyűlölni szabad.
Az
életünkön kívül nincsen semmi más,
S akkor kitalálják, hogy
hallucinálunk, hogy mi kitaláljuk, hogy üldöznek minket.
Hogy ez
mire jó, azt nem tudom. Az ég legyen velünk!
A
családom és a rokonok elnézik szenvedésemet. Büntelenül kerültem
rabságba, ez jutott nekem.
Beteg vagyok, mert
az a búzakalász túl magasra nőtt, akkor le kell
vágni.
Kiszolgáltattak a hatalomnak, most
ezen élősködnek. Egy kis köpönyegforgatás, mindig jól élnek!
Jön
még kutyára dér, majd vacogtok.
Csak jönne el a szabadító!
GYERMEKSZEMMEL ÉS FELNŐTT ÉSSZEL
Gyermekszemmel
nézve az életet minden szép, minden jó.
Felnőtt ésszel látja
csak, játék és varázslat volt nekik jó.
Hogy lássák milyen
sikeresek, ügyesek vagyunk, míg nem jön egy-két pofon.
Akkor már
mindent másképp látunk, sírni volna kedvünk, és felnőttek leszünk.
Vannak
az őszi levelek és a postai levelek.
Vannak a hulló levelek és az
írott levelek.
A hulló levelek mindig célba érnek. Az írott
levelek nem.
1
deci bor,
1 deci szódavíz,
Ez egy héten
Kétszer is
Ellazít.
Anyám
szegény volt,
Míg meg nem gazdagodott,
Hogy miképpen, nem
tudom,
Csak azt, belőlem.
Anyu.
Gyámság, az
őriz, vigyázz.
Megvéd az ismerősöktől, és az idegenektől.
A
gyámhivatal addig jó.
Míg az állam el nem viszi a vagyont.
Fára másznak
a kisgyerekek, és felnőttek is, ha itt a szüret.
A fa addig jó,
míg terem, de ha nem, nincs fa, se gyökere.
A strandon a pázsit nem összekeverendő a vadkenderrel, mert az egyik kényelmes, a másik veszélyes.
Gyógyszer és
bizalom,
Én orvos vagyok.
Elmondod az életed.
Nem tudod
milyen,
Beteg leszel.
Lesznek
képzelődés,
Félrebeszélésed.
Amit elmondasz,
A többiek
ebből
Meggazdagodnak.
A szerencsét
várni,
A sorsom kitalálni,
A ismerőseimet látni,
A múltat
tudni,
Az életet élni,
Még egyszer megszületni.
Ez egy olyan
szó,
Ami nem megfogható.
Csak egy szívből
Fakadó érzés,
Ez
nem tézis.
Hanem szívvel
felfogható.
Nem tudom,
még meddig világítok.
Az a kis izzó még meddig ég.
A jó pásztor
védi a nyáját a farkasoktól.
A juhokon belül van a
kolompos.
Akinek a harang van a nyakában.
Van aki hallja a
harangszót, és van aki nem.
Aki többre született, lenézi a nyáj
többi tagját.
Ők nem hallják a harangszót.
A jó pásztor tudja,
mit tegyen.
A virág
lehet lány is,
Egy gyönyörű cigánylány is.
De a virág lehet
növény is,
Ami nő; a mezőn, a kertben.
Még a sírokon is.
Az ég, az
kék.
A felhők hoznak;
Hol esőt, havat, vihart.
Az eső
áldást,
A hó biztonságot,
A vihar rombolást hoz nekünk.
Az
életünk nem teljes, mégsem hiányos.
Az egészségünk nem teljes,
mégsem hiányos.
Az álmaink nem hiányosak, mégsem teljesek.
A
vágyaink nem hiányosak, mégsem teljesek.
A gondolataink nem
hiányosak, mégsem tökéletesek.
A gyógyulásunk nem teljes, mégsem
tökéletes.
Zárom soraimat, értik, nem teljes, mégsem hiányos.
Született
háborúban, pontosan Indokinában.
Betegségeket kezelt.
Míg a
kommunista vezetők fel nem karolták, és megnyerték a
háborút.
Magyarországra került szegény sorba, amíg nem kaptak
bérlakást.
István anyjával OTP öröklakást igényeltek.
Addig
cserélgették a lakásokat, míg helyre nem jöttek.
István
édesapjával belekerültek a politikába, 3 könyvben társszerző, és
lett sok találmánya.
Pistikét és
családját valamilyen baleset éri, amiben elveszti a
szüleit.
Pistikét hamar megtalálják.
18-21 éves korig ki kéne
fizetni az örökségét.
Ezért családja megbolondítja.
A józan
esze megmarad.
De a múlt idővel előjön.
Mondd az
igazat, legyél becsületes.
Tartsd el családodat, utána
önmagad.
Élj hitben és bűntelen.
Ha nincs védőd,
Elbuksz és
börtönben leszel esendő.
Komédiások,
irodalom szeretők!
Ti vagytok, más ember lelke.
Legyetek,
zsenik, amatőrök, bolondok,
Ti a lélek tükrei vagytok.
Gyuri a
színpadon, mulattat nagyon.
A sok vers, a sok tudás, egy kicsit
megkavarodott.
Művészete a rögtönzés, azt tudja nagyon.
Verekedtem,
ezért kórházba kerültem.
Gyógyszer beállításom volt.
S kérték
többet ne tegyem.
Anita a
húgom, a kórházban meglátogatott.
Hozta a banánt, a finom cigit
és a csokit.
Ha tudom, meghálálni akarom.
Ma van,
szerda a megfigyelőben.
Két nap múlva az otthonba.
Ha a sors
is így akarja.
Hogy ott mi vár rám,
Azt nem tudom.
A szobában
vannak azok az emberek,
Kik a világról többet sejtenek.
Megvan
nekik mindenük,
A betegségből nincs kiút.
Nincs szabadságuk,
S
nem élhetik az életet.
Cserébe kap egy belátható jövőt,
Egy
létezést.
Az állam
marad.
De mért nyílt annyi pizzéria.
Nem lesz se diktatúra, se
demokrácia.
Se fehér, se vörös.
Mindenütt
vállalkozók.
Olyanok, mint a pogány magyaroknál a család.
Az
egész ott kezdődik, hogy te buta vagy.
Utána szolga leszel,
belőled él a családod.
Utána rab leszel, mert otthonba
zárnak.
Utána félholt leszel, hisz még álmodozol.
Utána
halott, mert semmivel sem rendelkezhetsz.
Utána nulla, zéró, mert
eltemetnek.
Tasnádi
Péter Maffia Életre Halálra.
Vargyas Zoltán Tizenegyezer
vessző.
Nógrádi Zsolt (olajtanú), 40000 oldal.
Ezeknél a
könyveknél valószínűleg,
Társszerző voltam.
Majd eldöntik az
irodalomtörténészek.
Ha az ember
igazat mond, és nem hisznek neki.
Ha kiderül, hogy mégis igaza
van, akkor elmebeteg lesz.
Leromlott az
egészséged, kint azt mondják bolond.
De hol a múlt, azt már
elfelejtik.
Nem leszek más, mint egy semmi.
A
sanzon szépen zenél, dalol,
Ami az életről szól.
A művész
halálától 70 év kell, hogy felkerüljön a szigetre.
A dolgok
rendjét akkor is be kell tartani,
Ha a szívünk vérez.
Még
tizenéves voltam, mikor a tengert láttam.
Németországban volt, az
üdülőhely.
Szerettem ott lenni, hogy ott éljek,
Még túl vékony
az erszényem.
Őseidet
megbecsüld, hisz ők neveltek föl.
Ha rossz volt az életed, ennél
rosszabb nem lehet.
Nem csodálom, hogy nem szeretnél gyereket.
Szolgáljad
az államot, majd kivéreztet, jól tudod.
Az embereket ölik
halomszámra, leteszik a meszes ágyba.
Ennyi az eszed, légy okos,
nem vagy te még halott.
Kakukktojás,
minden tízből egy emberecske.
Nem szeret anyád, se apád. Csak azt
nézik, hol verhetnek át.
Betöltöd a 18 évet, mehetsz az
utcára.
Csenni fogsz, vagy éhen halsz, erről írok még egy dalt.
Tanulj
szakmát jelesen, hogy utána utcaseprő lehess.
Nem csak te sírsz,
hanem a diplomások, ezt csinálják télen-nyáron.
Minden
család szétesik, ha felnőnek magzataid.
Ne légy buta, nézd meg
azt, a családi vagyonból mennyit szakíthatsz.
Aki dolgos,
megbecsülik, hogy megnézzék, a zsebéből mit szedhetnek ki.
Én Óbudán
nevelkedtem fel, és amit lehet, mindent elrejtettem.
A sok
hallgatás, hogy okosodjak, a szépség, hogy vándoroljak.
A lakást,
amit elcseréltünk, a pénzt amit láttunk, elverte a családom.
Eljött
a gazdagság, rám a láger várt.
A kenyér a
testem, a bor a vérem.
Megváltalak büszkeséggel!
Itt csak
szeretettel lehet és hittel.
Ahogy fogy a
pénze az embereknek,
Annál idegenebben bánnak egy
idegennel,
Főleg egy beteggel.
S még ki tudhatja, kivel?
A késői
szerelemben,
Az egyik félnek nincs sok hátra.
S hiába van
vagyona,
Nem örökli csak a lánya.
A nap
nyugovóra megy le,
A szürkület után,
Jön a sötétség, a mély
álom.
De felkelni még nem tudunk.
Mégis vár ránk a virradat.
Melyik igaz?
Az álom vagy az ébrenlét.
Az álomban más világban vagyunk és
mégis élünk.
Nappal az ébrenlét, a kiábrándulás.
Ez a jó vagy
az álom?
Melyik az erősebb, a test vagy a lélek?
Mit ér az
élet, ha nincs cél, nincs álom.
Mi, ha nem fájdalom.
A mangalica
felpárzik a vaddisznóval, és ez az ember halála.
A vaddisznó fél,
de a mangalica vad és veszélyes.
Ha nem figyelünk, oda az
életünk, ez nem rejtélyes.
Ki a vidéki,
ki a pesti.
A vidéki pesti, a pesti vidéki.
Vagy fordítva.
A
pesti,
Pesti.
A vidéki,
Vidéki.
A kávé egy
igen drága dolog.
Ha van, sose elég, mert ez tart ébren még.
A szőlő a
kontinensen a legjobb gyümölcs.
A szőlőből bor készül, nem
tablettás.
A szőlő mindig nagy kincs.
A macska a
tejet szereti,
Mert fog sok egeret és patkányt.
Emiatt kell
neki a tej.
Ha a macska túl van etetve,
Az már nem fogja meg
az egeret.
A hold este
világít, állítólag ott laknak az istenek.
A hold a földbe, a föld
a holdba szerelmes,
Addig, míg össze nem érnek.
Szabadság,
testvériség, egyenlőség.
Se szabadság,
Se testvériség,
Se
egyenlőség.
Pedig már a kontinens, már felszabadult.
A magyar nép
rabságba,
Pedig 1989 évben már felszabadult.
A tanya sok
munkával jár.
Ha összközműves is.
Hajnaltól estig.
Kora
tavasztól télig.
Mindig van mit csinálni.
Ha sok van,
szeretnek, vagy utálnak.
Ha nincs, utálnak, vagy szeretnek.
Ha
az utcán fekszel, átlépnek.
Galambom, te
kis ártatlan idős galambom.
Érez téged a szívem, nagyon.
Galambom
én most távol vagyok.
Nem tudom, mikor látlak újra még.
Érted
ég a szívem, galambom.
Álmodom vagy
ébren vagyok,
Én egy elmeotthonban vagyok.
Miért kerültem ide,
mert beteg vagyok?
Én egy szörnyeteg vagyok?
Amióta élek,
veled vagyok.
Tőled kaptam, hogy beteg vagyok,
Mert szerinted
bolond vagyok,
Pedig én csak kíváncsi vagyok.
Te rólad
rosszat nem mondhatok.
Te csak adtál.
De nálad van a vagyon.
Mi hárman
ugye jó barátok vagyunk.
A cigit és a kávét egymás között
megosztjuk.
Talán nem is idióták vagyunk.
Azt nézi,
hogy ki vagyok.
Nem azt, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk.
S
szerintük börtönbe valók vagyunk.
Míg tudsz
magadról, elmebeteg vagy.
Ha már nem, lemosni úgysem tudod.
Már várják,
tudom,
A pénz az hatalom.
Örökölni utánam ki fog?
Az egy szép
fogalom,
Az a szívedben vagyon.
S belülről
fakadó,
Kis patak vagyon.
Reggel, este
csak ezt hallgatom.
A zene az egy nagyhatalom.
A szívre hat,
nem a fejre,
Lemondani róla nem akarok.
Ha baj van,
segítek,
Nem nézem, mennyi a pénzed.
Milyen bajban vagy, nem
számít,
Leszek anyád, apád is.
Gyöngyláncot
fűztem,
Nem veszi meg, csak a testvérem.
Az ár nem számít,
Ha
ráfizetek, akkor sem bánom.
Ajándékozással
tettek engem szegénnyé.
Ha sikerül a per, visszanyerem a
pénzemet.
Ha eladom,
akkor nincs,
Ha eladják, akkor sincs.
Ha elviszem az
otthonba,
Ki tudja mi lesz a sorsa.
Minden
második hétvégén
Visznek haza engem.
Az otthonból, és olyan
otthon,
Mint a paradicsom.
Engem
felneveltek,
Még ha be is segítettem.
Otthonba vitettek, hogy
letudják a gondot.
S mi felnőjünk, ők éljék a világot.
Vácegresről
kerültem otthonba.
Kinevettek, hogy bolond vagyok,
De van egy
kis vagyonom.
Emma egy
idős nő,
Három éve vagyunk együtt, és szépen élünk.
Én hűséges
vagyok, ő néha nem.
Ilyen ez a szerelem.
Domonyban az
otthonban lakok.
Meggyógyítottak, piacozni szeretnék.
De itt
az országban már nincsen pénz.
Az utolsó
kutyám az otthonban,
Elvitték máshová.
Erika néni gondozza,
Jó
dolga van a kutyának.
El vagyok
foglalva az irodalommal, a zenével.
Nincs mindig ihletem, de nem
is mindig lehet.
Volt pénz,
nincs pénz.
Ez egy bűvészmutatvány.
Zsebpénz, vagyon,
cigaretta.
Ez már egy nagy mutatvány.
Én egy
tanult ember vagyok.
De ügyvéd az uram.
Én mindenkit
lenézek,
Ez nem is csoda.
A nap a
fény,
A világosság.
A nap az élet,
A vidámság.
Maradj meg
embernek,
És nincs mitől félned.
Nincs bűnöd, és
Mit
takarnod.
A bank az
kemény dolog.
Betétre kis kamat,
Hitelre nagy.
És olyan,
mint a pióca.
Az életet
élni nem tudom,
Csak megélni tudok.
Spórolás a mindenem.
Mást
nem is szeretek.
Az
elmebetegnek nincs védője, igaza.
Mert összefogtak ellenük az
országok,
Hogy ne legyen sohase igazuk.
Az volt az
elmebeteg,
Aki ezt kitalálta.
Az embereknek is vannak
ösztönei,
Akkor a hívő ember is elmebeteg.
Beteg vagy,
nem kell pénz,
Nehogy egy kicsit jobban élj.
Koldusként
is jól élsz ott, a helyed.
Itthonról már kijelentettek.
Se
személyi, se más.
Az orvosok szerint
Te bolond maradtál.
A gyógyszer
azért kell,
Nehogy magadra lelj.
Két személyiség igen,
Ehhez
tudatmódosító kell.
Dél-Amerikában
vagyunk,
Az otthon nálunk olyan,
Mint náluk a börtön.
Az agy
bizonyos anyagot nem termel,
Te már elmebeteg vagy.
Arra nem
is gondolnak,
Hogy te másképp is gondolkozhatsz.
Csendes
bolond, nincs munkája,
Hát agresszív, és lesz nyugdíja.
Ha beteg,
legyen bármilyen
Lelki baja, élete,
A pszichiáter mondja
meg:
Hogy mi és milyen lesz az élete.
Ott az
emberek 80 százaléka jár kezelésre.
Még sincs mögötte színház.
Akinek
nincsen senkije,
Annak jaj, az már csak:
Halott lehet.
Nem jó az
ellátás,
De a vagyont levonják.
Itt minden már az államé.
Ha
nem fogod be a szád, máshová mész.
A szerelem
engedélyezett,
A gyerek nem,
S egy új esély sem.
Szegény
ördög, leüli büntetését.
S egy otthonban köt ki.
Oda az élete,
és már nincsen senkije.
Az irodai
dolgozók, nemesek,
Mert 200 000 forint fölött
keresnek.
Utána jönnek a nővérek, 90-100 ezer forintot keresnek.
Akinek nincs
lelke,
Az otthonban kereskedik.
1 cigit ad, és 2-t kér.
A
kávén is többszörös a haszon.
Hitelt csak akkor kapsz,
Ha jön
a zsebpénz.
Spóroljál
nyugodtan,
Ha kérsz valamit,
Majd megvesszük.
De ha kérsz,
nincs.
Én őrült
vagyok,
Mert nem öröklök.
Én őrült vagyok,
Mert élek,
és
még lélegzem.
Nekik egy
kerékkel kevesebb van.
Nekem eggyel több.
Ezért lettem én
ördög.
Én egy buta
vagyok,
Ezért Magyarországon vagyok,
Én egyedül vagyok,
Itt
hagytak a rokonok.
Sokat kaptak tőlem,
Ezért nem öröklök.
Visszanyerem
az eszemet,
Ki ne dobjanak engemet.
Terveket szövögetek,
a
tervek tűzre mennek.
Engem visszaminősítenek,
Újra beteg
lettem.
Visszanyerem az eszemet,
Ki ne dobjanak engemet.
Koldus
lettem,
Helyre jöttem.
Szabad voltam,
Fogoly lettem.
Tudtam
élni,
De már nem tudok.
Féltek tőlem,
Már szellem
vagyok.
Sokat tudtam,
Már semmit sem tudok.
Tőrbe
csaltak,
Már
tudom,
Tönkre tettek
a politikusok.
Hiába nyertél,
Nincs
kegyelem.
Ha jó szíved van,
Halott leszel.
Nem
tudom, miért élek,
Nem tudom, hogy miért vagyok.
A családom
majdnem megölt,
Én ezért rokkant vagyok.
Mit szeretnél tőlem
élet?
Mi a jobb?
A
rendszerváltás hőse vagyok,
De nekik egy senki vagyok.
Tőlem
kérnél eszet,
és én bolond vagyok.
Kezdtem Indokinában.
Esélyt
kaptam a rendszerváltásra.
A vasfüggöny átvágása,
a Berlini
fal.
A román forradalom,
a magyar csendes forradalom,
a
szerbek leverése,
Kuvait,
Irak,
Afganisztán,
Az amerikai
elnökválasztások,
Ronald Reagantől kezdve.
Most már mindent
tudok,
De lehet, hogy valamit kihagyok.
Makacs
vagyok,
Nem tagadom.
Ha megsértesz,
Rátok hagyom.
Tolvaj
vagyok,
Mert a verset
Ellopom.
Szerény vagyok,
Próbáltak
le- és
Felfelé is buktatni,
De még észnél vagyok.
Hogyan,
Hogyan
mondhatom?
Van egy dolog, amiért
Én beteg vagyok.
Nem tudom
már magamba
Tartani.
Lehet, hogy Tasnádi Péter fia vagyok?
Én
őt tisztelem nagyon.
Ezt elfelejteni nem tudom.
Legyőzni nem
tudnak,
Majd egyszer meghalok.
Én
téged
Te engem
Sajnálsz,
Miért nem
Találsz rám.
A
múltat inkább
Eldobom,
Csak hogy megtudjam,
Ki vagyok.
Rólad
tudok,
Vagy nem tudok.
Életben vagy, ezért
Ölni tudok.
Az
anyád letagadott,
hogy miért, nem tudom.
Isten
teremtette, de hány Isten
Hát a holdat ki teremtette
Ja, ott
vannak az Istenek
Papírral, már mindent megvehetsz,
De kell
hozzá egy kisebb hadsereg
Meddig megy még a játék
Ez az enyém,
ez a tied
Hát a nyelveket melyik Isten teremtette
Ja, van sok
Isten
A teremtett embert hogy lehet megvenni
És az egészségét
elvenni
Nem igaz, hogy add meg a császárnak
Ami a császáré,
Istennek ami az Istené
De miért kell dolgozni
Bocsánatot csak
az Isten adhat
Nem az ember
Még mindig nem nőttük ki a
pénz
Birodalmát, a mocskot
Amíg ez lesz, egy ember sem megy
a
Mennyországba, és nem is lesz
Feltámadás.
A világ az
kié, nem másé,
Mint a gazdag emberé.
Mi haszna van a
milliárdosnak,
Ha előbb-utóbb az állam kifossza,
Háborúra van
rakéta, de a
Holdra oda nincsen.
Egy kis kanál vízben megölik
egymást,
Pedig övék lehetne az egész világ.
Mindenki hírnévre
vágyik én is.
A szerelem
örök végtelen,
Ugyan már Istenem,
A szexet is megunhatja az
ember.
Ne paráználkodj, idővel azt is megunod.
Itt nincsen
végtelen, csak véges.
Meglop a
családod,
Nem vár, csak az őrület,
Öljük meg az őrültet,
Több
gyógyszerünk lesz az életben.
Apám Anyám
kitagadott,
a két testvéremé lett a vagyon.
Ők már
milliomosok
Engem kinevetnek, csak nem
Akarják tudni, ki
kereste a vagyont.
Ide-oda betesznek,
Nekik már megvan
mindenük.
Spórolók és
mellém álltak,
Lehet, hogy tudják
Nekem már nincs sok
hátra,
De ha élek és remélek,
Ha engem túl nem élnek,
Az
állam szép kis vagyont örökölhet.
Alkohol,
cigaretta, kávé,
Szerencsejáték,
Aki ennek őrültje,
mint az
apám, a pénzét a Csalogány utcába
Küldi.
Nem tudom,
van-e vagy nincs,
Ez mindig egy örök kincs,
De ha van,
gazdag
Tőle kérni nem akarok.
Beteg vagyok, amióta élek,
De
senkivel nem cserélek.
Spórolt
minden forintot,
Költeni kajára, a ruhára nem nagyon,
a
nagypapa sokat dolgozott,
De minden pénze a bankba jutott
És
így lettek milliomosok,
Sajnos már nem élnek.
Az Otthonban
sokan vagyunk,
De csak a szobán belül osztozkodunk.
Ezt az
életet is meg kell becsülni,
Mert lehet, hogy csak rosszabb
jöhet.
Itt rendben tartanak és védenek.
Meglopják az
embert egész életében, ez nem baj.
Ha 18 éves lesz, magának
keresne, ez baj.
Rendőr van a családban, a fizetésedet elviszi a
család és tönkre tesz az állam.
Előbb munkaképtelenné tesz, de
előtte koldus voltál.
Már a WC-re sem mehetsz ki egyedül.
Kórház,
vagy börtön.
Míg van, erőd, dolgoztatnak ingyen, ha már nem,
leszázalékoltatnak.
Utána gyámság alá kerülsz, onnantól kezdve
még neved sincs.
Amid van, elveszik, amit keresel, elveszik, ha
meghalsz, a család örököl.
Nyomják beléd a gyógyszert, nehogy
magad légy.
Valaha a rendszer ellensége lehettél.