Előszó

Jó pap holtig tanul, szokás mondani. A régi magyar szólás ma talán időszerűbb, mint bármikor korábban. Különösen a diplomások világában, az Európai Unióban, hiszen sok információt kell beszerezni ahhoz, hogy megtudjuk: kinek, hol, mennyit ér az oklevele. Az egyes országokban nagyon eltérő a diplomák értéke. Elsősorban azonban a hagyományok, a nemzeti oktatási rendszerek különbözőségei okoznak nehézségeket a felsőfokú képzettség elismerésében, nem pedig a Közösség szabályai. Ezek inkább igyekeznek megkönnyíteni a képzettségek, végzettségek értékének összehasonlítását. Mint hogy azonban az egyetemi-főiskolai rendszerek Európa különböző területein igen különfélék, nyilvánvalóan hosszan tartó folyamatra számíthatunk, amelynek alakításában csatlakozásunk után mi magunk is részt veszünk majd. Néhány példa azonban bizonyára megvilágítja, milyen a jelenlegi helyzet az Európai Unióban.

A skandináv országokban például meglehetősen laza szisztéma van érvényben, kevesebb a kötöttség, mint a Közösség sok más tagállamában, vagy éppenséggel Magyarországon. Ha valaki Finnországban építészként kíván dolgozni, annak nem kell feltétlenül diplomával rendelkeznie. Ez Magyarországon éppúgy elképzelhetetlen, mint az Európai Unió legtöbb tagállamában. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a finn építészeti kultúra ettől függetlenül - vagy talán ezzel nagyon is szoros összefüggésben - a világ élvonalába tartozik.)

Ha már a szabályoknál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon ma hozzávetőleg 2000 azon diplomához kötött szakmák száma, amelyek meglehetősen szoros szabályozás alá esnek. A skandináv országokon kívül más uniós tagállamok is akadnak, amelyekben nem ennyire szigorú a rendszer. Annyi azonban bizonyos, hogy mindenütt, ahol diplomához kötnek valamely tevékenységet, csupán azokat az okleveleket fogadják el, amelyeket a kibocsátó tagállam is elismer. Ezért érdemes figyelni arra, milyen intézményekben kezd tanulni valaki.