Visszavarázsoljam-e lelki szemeim elé a multat, örömei, gyönyörei, reményeivel, csalódásai, fájdalmai, iszonyaival? - átérezzem még egyszer mind azt, mi lelkemet emelte és sujtotta? helyes-e a multnak emlékeivel aggkoromban izgatni magamat? - megérdemli-e parányi multam, hogy magamon kivül mások is ösmerjék? - ezen kérdések merülnek fel lelkemben, midőn ma íróasztalomhoz ülök, s bármily régen elmélkedem is már ezek felett, határozott választ magamnak adni nem tudok.

Multamra visszaemlékezni sem szerettem, mert a megélt események emlékei mindig felizgattak. Egyes tapasztalataim s élményeimet is csak a legmeghittebb baráti körben beszéltem el; csak is ott s azok előtt, hol tudtam, hogy nem fogok félreértetni; kiktől jogosan feltehettem, hogy ismernek annyira, mikép jól tudják, hogy a mit mondok igaz, s hogy elbeszélésemnek nem hiuság a ruganya.

Két izben történt 1876. évi novemberben,. hogy ebéd után a pesti casinó kandallója mellett a 48 előtti történtekről s viszonyokról megemlékeztünk. - Gr. Péchy Manó Zemplén megyében, Okolitsányi Antal Hont megyében történtekről emlékezvén, én is megérinték néhány nevezetesebb politicai mozzanatot, s oly hihetetlennek látszottak ezek most, hogy állitásaim bizonyitására tanukat kerestem; találtam igaz, de csak nehezen; - hisz 40 év sok idő egy nemzedék életében.

S ekkor történt, hogy Beőthy Ákos felkiáltott: "S miért nem írjátok le nevezetesebb élményeiteket s tapasztalataitokat? - hisz mindez reánk az ifjabb korra nézve különben elveszett, s el fog veszni a történelemnek is." Farkas Géza királyi táblai ülnök úr pedig egyenesen felszólitott, hogy miután ennyit tapasztaltam 40 éves nyilvános életemben, s miután jó emlékezőtehetséggel birok, írnám meg memoirjaimat annál is inkább, mert az irodalom e neme nálunk, fájdalom, elhanyagoltatott.

Feltettem magamban, hogy engedek e felhivásoknak, s megirom életemből azt, mi körülöttem, velem s tudomásommal történt.

De hogy a fölhivásnak megfeleljek, korrajzot kell hogy irjak. S hogy a jelen nemzedéknek azon korról s annak viszonyairól fogalma legyen: - elhatároztam magamat, e korrajzot saját életem fonalához fűzni. Megérintem igy mindazon viszonyokat, melyek egy hosszu nyilvános és magán-életet, egy korszakot képző mozdulatos időközben érintettek.

Engedelmet kérek tehát, hogy saját életemnek nagyobb részét is leirom; - jól érzem én parányiságomat, s nem azért írom e sorokat, hogy ismerje a jelen nemzedék csekély személyemet, hanem azért, hogy ismerje a viszonyokat s eseményeket, - melyek közt, és a kort, melyben éltem.

Irok tehát egyelőre, mert most már lelkem ösztönöz reá; - hisz szabadságomban áll bármikor, ha munkámat czélszerütlennek találnám, akár az egészet is elégetni.