
CÍMLAP
Leveles könyv
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Levél az Olvasóhoz
Szeretlek és várlak
Ami emberileg lehetséges
A "forradalmi tanács" tagjaira vonatkozóan
A csillag éppen úgy ragyog
Jelenleg Bécsben ülök
Egy életen keresztül komolyan vettem
Helyreállhat a normális irodalmi élet
Hogy ceruzát használhasson
Mintha kamaszkoromat élném
Élsz, és minden más mellékes
Amit az enyémektől nem tudok megkapni
Milyen furcsa története van máris
Egyre előkelőbb magánzó leszek
Sugárzik, mint minden szellemi igazmondás
Az aktív ember vegye tudomásul
A többit már elképzelhetitek...
Örvendetes és kellemes elintézés
Az "Illetékesek" nekem nem fórum
Engem is kerekek mozgatnak
Utazni volna a legjobb
A barátság szenvedélye
Akkor már nem lesz mit kiállítani
A bába öröme az enyém
Valóban fiatalok voltunk
Milyen élmény késztette
Ez pedig - a Xerox!
Semmi kedvéért nem állok sehova
A stószi kirándulás nyélbeütése
A zenei műhelyért külön is irigyellek
A hatalmi tényezők és a politikai elvek viszonyáról
A kelet-európai műveltség kérdéséről
Én valahogy ilyennek képzelem az Eszméletet
Törvénysértés nem történt
Van-e egyáltalán mód önálló kezdeményezésre?
Még mindig túl fiatalok vagyunk
Az ember reményekkel él
Minden nézeteltérés ellenére
Irányított liberalizmus
A "táltos transzszilvanista"
Persze, hogy azonos vagyok
A pszichológiai zsarnokság megmaradt
Világszemléletileg vitathatót, bírálhatót
Szeresd a Neked küldött verseket
Elszoktam attól...
Azt a vacak húszast
Az éjjel is veled álmodtam
Nem tudok elszaladni a Szomorúság elől
Az épületet el kell hagyni
Kedves volt, okos volt
Írásomat ne tekintsd magánlevélnek
A szerződésben vállalt négy éven belül
A Halál pillanatáig küzdelem
Süket-e az egész körülvevő világ?
Tégy róla, hogy ne szégyenkezzem!
A szenvedésnek, igenis, értelme van
A finist fussuk le sportemberhez méltóan
Szemmel fogom tartani a munkáját
A lelki sérülés sokkal súlyosabb
Milyen jogszabály alapján?
Miféle mitológiákat alkotunk
Az antológiaszerkesztés egyedüli módja
Csak a műve legyen halhatatlan
Keressük meg a szerves értékek rendjét
Kulturális életünk elveit és szerkezetét illetően
Életünk végességére való tekintettel
Te is mindig embereket szerettél magad mellett
Mennyi közös pont van az életünkben
Az ottani magyarok kultúrháza lehetne
Nincs mit megbánniuk
Ami segít nekem élni
Leronthatatlan erkölcsi siker
E vitorla-bonthatatlan szélcsendben
A hatást nem kerülheti el
Milyen lenne ez a lap?
Irodalmi ügyekről tárgyalni
Kalapra a tolldísz
Az általad nyújtott kép
Irány az óceán!
Ne ússzon el némán a semmibe
Nem hallgatni, hanem beszélni kellene '56-ról
Állami monopólium-e a sajtószabadság?
Hogy betekintést nyerhessek
Rögeszmésen vallom
Az ország minden szennyesét
Volt egy könyved is, de azt elsüllyesztették
Hogy ezt a tiltakozást megfogalmazzuk
Nem kegyet kérek, hanem jogfosztottságom megszüntetését
Kötelessége, hogy minden lehetséges fórumon kifejtse
Előszó
Ez a kötet, amit a Liget könyvek első darabjaként tart kezében az Olvasó,
egy korszak belső történéseinek dokumentumaiból mutat be néhány töredéket:
magánleveleket és levélformába foglalt iratokat. A belső, szellemi
és érzelmi jelenségek persze mindenkor a külső történésekkel együtt
játszódnak, az ember metafizikai érzékenysége és a történelem brutális
közönye egyszerre van jelen. A kötet szerkesztői azt remélik, hogy a
dokumentumok összeállításával és közlésével fontos vonásokat róhatnak az
1956 és 1988 közötti korszakról közösen - más szellemi erőfeszítésekkel
együtt - készítendő képre. S ezt a képet halaszthatatlanul meg kell
rajzolni, hogy szembenézhessünk vele, hogy bevalljuk és kimondjuk általa:
ezt érezzük és gondoljuk, ezek vagyunk. Minél teljesebb, sokoldalúbb,
elmélyültebb képre van szükségünk a felemásság és az erkölcsileg
elviselhetetlen viszonylagosság, a korszakos skizofrénia felszámolására.
Kritikai szellemre tehát. Féljünk-e, hogy semmink se marad, ha ezt
megtesszük?
Ez a kötet a maga töredékeivel talán azt is jelezheti, hogy nemcsak a
veszteségek, de a meglévő értékek, mindenekelőtt a szellemi alkotás, a
kezdeményezés ereje és képessége is jobban érzékelhető, ha álcázás nélkül
vagyunk. Közleményeinkkel nem akarunk semmit és senkit leleplezni - nem
felelősöket keresünk, hanem tanulságokat a jövő építéséhez. Kapaszkodókat
az ijesztő ideiglenességben, hogy a tegnapi tényekből ma összerakott képben
a holnap is felderengjen. Ezért elhagytunk minden olyan részletet, amely
személyes, érzelmi minősítést vagy - akár tényekkel is igazolt - megítélést
tartalmaz. A kihagyott szöveget zárójelbe tett három ponttal jeleztük. A
levélformájú dokumentumok, ha névre szólóak is, természetesen az adott
hivatalt - könyvkiadót, minisztériumot stb. - képviselik, a korszak
objektív iratai (ezeket tipográfiailag is megkülönböztettük).
...