Utószó

Zágorec-Csuka Judit sok műfajban alkotó költő-író; a vers mellett prózában, tanulmányban és esszében is jelen van a muravidéki és az egyetemes magyar irodalomban. A jelen kötetterv elolvasása után mégis az a meggyőződés kerekedik felül az opust ismerő kritikusban / olvasóban, hogy a lírában érzi magát igazán otthon, ebben a műnemben alkot biztos kézzel, sajátos hanghordozással, a sokszor körültapogatott, megrágott téma avatott ismerőjeként.

Egyik korábbi megállapítására hivatkozva, ma is érvényesnek tartom a leírtakat Zágorec költészetéről:

"Ezek a versek a megtartás és a megmaradás egzisztencialista imperatívuszai, s mint olyanok, a muravidéki irodalom felismerhető poétikai krédóját is jelentik. Ugyanakkor a Szúnyogh Sándor által meghirdetett "minimalista" törekvések és "a nyelvi-stilisztikai status quónak is biztos őrhelyei". A hagyományteremtés, az elődökhöz való viszonyulás - ajánlások vagy nagyon is konkrét, "öndefiníciók" kapcsán - az útkeresés során ért sérelmek és ki nem elégülő vágyak, a mindennapok egzisztenciális hordalékaiként jelentkeznek újabb verseiben. Ezek azonban a családi példát (lásd a nagyapjához, fiaihoz, férjéhez írott újabb verseit), az "otthon és itthon" közötti feszültséget, a haza, a révbe érkezés költői gondját is felvetik: jelesül azt, hogy hol húzódnak az emberi szabadság felismerhető határai, hol az a pont, amikor az ember még biztosan állhat a lábán, mert támogató közeg veszi körül.

A közéleti szerepkört is vállaló költő alkalmi versei, a Sivatagi szélben versválogatás talán legfőbb újdonságai, amikor a csalódottság és a meg-nem- értettség - bár nem feltétlenül a hasonlítás miatt - a magyar történelem legnagyobb hőseit, emberségben, kiállásban és magyarságban is intő sorsait idézi meg, "zivataros" társadalmi-történelmi viszonyok közepette (Zrínyi Péter, Zrínyi Ilona stb.). Tragikus sorsuk, a társadalmi vakságra és közömbösségre ma is intő példa lehet! - olvassuk ki a sorok közül.

A másik újdonság, mely a költőnő / nőköltő korábbi köteteinek is meghatározó elemeként, szinte hangulati és szervező elveként is végigvonult, a burkolt erotikusság, illetve a női lélek minden apró rezdüléseire reagáló néhol nagyon is leplezetlen szeretetvágy, a férfi-nő viszony és párkapcsolat "meddő óráinak" közöny-sűrítménye, lírává nem párolható üressége (Duális vonzat, Azt akarom, Titok).

A kisebbségi létezés megélése is új viszonyrendszerben jelentkezik költőnk legújabb verseiben, valamiféle "visszaút" reményében paradoxonnak tűnő megállapításhoz jut el: "Vissza kellene térni, vissza / a Vereckei-hágó szorosaiba... kicsi a nyáj, vissza, vissza / a határokon túlra."

Bence Lajos