1940-ben
születtem Budapesten, 1965-től Miskolcon élek. Nemrég hetvenedik
életévembe --- s a lét és nemlét közötti keskeny ösvényre léptem. (Némi
rezignációval és képzavarral úgy is fogalmazhatnék: a viszonylagos
szabadság tenyeréről --- vénségemre a szükségszerűség vasmarkába
pottyantam.)
1968-tól publikálok ---, kihagyásokkal, pangásokkal, visszaesésekkel és
előretörésekkel. Áhítatom és rajongásom elsősorban a poézisé: eddig egy
kisregényem és négy verseskötetem jelent meg. Polgári foglalkozásom a
fákhoz kötött --- erdőtervező voltam ---, de mindig is dudás
szerettem volna lenni...
AKI DUDÁS AKART LENNI
Vaspatás ördögök támaszpontja, vasdübörgésű zivataros ég,
ráküldi villámos harcosait, mennykövekkel támadó seregét,
s hasztalan imádkoznak a szentek, a pokol mélye feltárulkozik,
ott ragad egy elképzelt világban, s kitalált szörnyekkel viaskodik.
Piacterére angyalok szállnak, figyelik, ahogy eladja magát,
elidegenülve megtagadja, a kereszt alatt térdeplő anyát.
Meghívóján --- az öröklét helyett --- a mulandóság ígéretével,
pokolbéli ünnepségen vendég, homlokán a Lucifer jelével.
. |