A képmutató

Ahol a kábítószeresek
emlékművét felavattad
a sugárzó dombon
csak magányosok tolongnak
már régóta bohócod öleli
városod asszonyait
s megszelídült táltosaid
révülten tántorognak
Ő aki az elszánt szívű nemzedék
menydörgő énekét hallotta
de elhagyott csataterét
elbontott ringjét is látta
házából messzire szállt
elrepült véglegesen
hazai földről
a nemlét sivatagába
Leplén cirmos fejű virág
viruló átok
földjét a vadaknak ígéred
s a vadak szellemeinek
bazár a fejedben
beszédedben kiszámolt szavak
gyászodban is bitang vagy
sorolod mentségeidet