Versek

10. oldal

Visszatért

A magány csodaszülöttje
nem fog ki rajta láz
múltját felrobbantja
nincs többé
ki ölét ostromolja
vas hűvös hajnal
olvadó fénye
márvány hasára csorog
öle tüzét eloltja
Íme hát visszatért
vörös hajnalomban ébredt
árva mondókával
s a bizalom csapongó dalaival
ő a gyönyörű nőstény
kívülem nem akar mást
beterítem liliommal
haját fésülöm ujjaimmal
Villámaival fenyeget
dördülő hajnal
szelíd folyónk hánykódik
habja megolvadt köbe forr
az ígéret földjét
nehéz elérni
de átível fölöttünk
s odavezet
szivárványszínű szánalom

Szebeni Sándor

A mulandóság ígérete