Versek

16. oldal

Fent és lent

Fényes arcod
élő holdja kiválik
nézlek nézlek
megérintem
rezgő tükörképed
fonák csodaként
mennyet tükröző égen
fenti vámján
az űrbe kilőtt
szárnyas igéknek
Lent micsoda morajlás
forgószél emeli kalyibád
ne siess vissza a földre
helyed az éjszakai égen
elfordul a föld
árnyéka kettészeli
a holdat
de gyönyörű álmod
kibomlik
az ellenséges éjben
Még kábult vagy
álmodat magyarázod
ne félj az égen
csillag csillagtól
félhet-e
mondd
ünnepek leheletében
szálakra bomló szólamok
szállongó sorát
megtapsolnom érdemes-e

Szebeni Sándor

A mulandóság ígérete