H. I. a gyáva föstő

Torkában dobog a szíve
nem ismeri a virtust
reszket nem érti
a lángoló tűz gyönyörét
kondéros múzsája
fújtatóval szítja
foltozott üstháza
döglött fekete tüzét
Térítője eléri
ránehezül a hit kolonca
nyakáról nem tudja lerázni
verítékezve hordja
képein szárnyas angyalok
de a csodától visszaretten
festett nyáját
tereli virágos akolba
Ám megkísérttetik
s lepattognak róla
a hit aranygombjai
a pokol fekete molnára
lerántja az őrlő sötétségbe
de ott a dermedt élet
megtartó kráterét felfedezi
s festék-mérgét befecskendi
e besűrített öröklétbe