Versek

32. oldal

A magdalai Mária

Világra hozta felnevelte
s felkészítette fiait
a halott üdvözítő koszorúját
saját fejére teszi
de ledönti s szétdúlja
gabonáját a szél
magját kiveri
s vadak ösvényére veti
Ágyékából hullt
csírátlan magok
sáros utakon
árnyak olajos tócsáiban
borának lelke
felszállt a keleti mennybe
szavával a szél elillant
keresheti holtáiglan
Kufárok karmai közt
őt látom remegni
örök lógósok
vén csibészek
köpnek kitálalt levesébe
szöggel kivert bábúik
most is itt forognak
szájba vernek
vagy lefejelnek
beteljesül a hívek bűnhődése

Szebeni Sándor

A mulandóság ígérete