Felragyogó arany

A holdon innen
a világtenger peremén
zátonyon a zendülő hajó
vízbe hányják koloncait
a kiszámítható kegyelem
szégyenét
vasajtók titkát
az elítéltek idejét
a megszűnő öröklét
mindennapjait
Miként növekvő pálmafa
árnyékod rejted
alkohol mérgét
hallgatásba fulladt
ügyedet
elsüllyedt hajód
a tengeristen
temploma lett
hadd ússzon
mienk ez a bárka
mondják a pikkelyesek
Most fekete csönd-tenger
síkján fekszel
és titkolod
hogy fodrai
tartanak felszínen
de tengeri rabló vagy
álmod felragyogó arany
fényeskedik
hullámok taraján
minden tengereken