Pólus

Észak kolosszusai
véglegesen kifehérednek
vödreiket szellemek merítik
világvégi folyóba
látom észak arcán
lánctalpak
rémisztő diadalmát
állati roncsok nyüzsögnek
jönnek vicsorogva
Pokoli sátor
legbelül észak bajnokai
körülöttük
részegen hadonászó sokaság
a fehér síkon
borzongva lapulunk
szárnyunk a hó alatt
nehezék rajtunk a világ
A miénk a soha
az ígérettelen végesek sora
fehérré válunk mi is
az irgalmatlan télben
idefent északon
elhagy a szeretet
eltűnt halászaink kikötője
mindörökre a jégben