Versek

47. oldal

Borongós

Nem zihál
jön kettőzött erővel
kifeszülve
a nagy hóember
egyedül csak neki van lába
és jönnek a hideg kékségből
jönnek
a jeges vízbe fulladottak
hidegtől párafátylas
alakjukat senki se látja
Halászaid vadlibás tanyája
nyílik jégvirággal
téli szerelem
a megkövült hó alatt
valld be
megszállt a magány
valami borongós megadás
kevélység volna
önkezeddel
feloldozni magad
Nézd csak
hóembered meginog
bekapja répa orrát
rikoltva felbukik
nem lát a kásás hóesésben
ím a tél havát
olvadó jegét
lassan levedli a táj
az éledő mezőn
pendül gyönge vetésed

Szebeni Sándor

A mulandóság ígérete