Évek árnya

Jégszobrok jóslata
óceánná nő a tenger
mámor olvasztja
befagyott számat
bevallom
lépteim házadhoz vezettek
de arcod a menedékem
nem a házad
Szobor arcok sűrűjében
hiába kereslek
de látom
vörös tollú madarad
s hallom a várost
menyasszony voltál
egy férfi viharos nászán
s a magány szobra lettél
kiállni érted kár volt
Évek árnya fedi
a mulatozókat
násznagyod dicsőségét
s kölcsönzött
menyasszonyi ruhádat
ragyogásod fényed
megkopott
és kőarcodról
bánat sugárzik
opál fényű bánat