Szárnytalan világ

Fenevadak erdejében
félelem nélkül éltem
hittem nyaramban
nem láttam
magam körül a romlást
nem tudtam
hogy köszörült kőfogak
tépik a fák gyökerét
a burjánzó növényzet
gyökér ága-bogát
Most ami zúgva forog
a fejemben
robbantja
perzselődő agyamat
ím kések élén igéim
elvadult a világ
jaj jaj jaj
kié lesz árnyékom
a semmi fája alatt
Inaim feszülnek
tüdőm zihál a hőtől
iramlok
de felszállni nem tudok
világom
már szárnytalan világ
csak magányért könyörögtem
s most pőrén hódolok
a hatalomnak
földdel takaratlan
testemen majd lépjetek át