Tolókocsiban
Beszéde elkendőzött,
jobb kart kendő övezi.
Lába bénult, kedélye
tompán homályba borult.
Dohány füstjét kívánja,
Rabságban él szegény.
Nem érti szólásom,
a Kórházban tiltásom.
Tova tűnik kocsiban
az udvaron bűzölög.
Fájdalomtól meggyötrött
a szenvedély, mely oly
heves, tiltásomra ő
nagy hévvel bíz csak nevet.
Megtépázott öltözet,
szegénység sarj ötvözet.
Míg étékét, mint érték
birtokolja, kedvesen
a Pudingját felém
nyújtja. Köszönöm nem
kérem. Hangzik ajkamon.
Válasza elszorítja
torkom. Gyermekkorának
rongyos méla búja nyom.
Nem jutott cukorka, nem
futott pudingra. Felnőtt
a gyermek, most cigi
füst óhaja, áthatja.
Ajkamra ragasztotta
a némaságot. Adni
akart magából, semmi
vagyonából. Semmiből,
mindent. Szívembe
írja lényét, betegség
tényét. Szíve oly nagy, vaj
ez lészen - e, érdeme
a búnak.
/Embersége emeli,
Tiszta lelke, tisztulna,
ha a füstöt elhagyna./
|