Bevezetés

A nemzetközi magyarságtudományi rendezvényeken hagyományosan mindig szervezünk "hungarológia" szekciót, illetve szimpóziumot. Több érv szól ennek léte mellett, és persze ellene is. Valóban meglehetősen bizarr dolog egy hungarológiai kongresszuson hungarológia szimpóziumot szervezni. Valamennyi előadás magyarságtudományi az egész rendezvényen, és a hungarológia elmélete, pontosabban a hungarológiai stúdiumok szembesítése a legfrissebb kultúraelméletekkel soha nem történik meg. Remélhetőleg az egyes magyarságtudományi területek külön-külön, megfelelő mértékben figyelnek saját diszciplínájuk nemzetközi fejleményeire. Sokan mérgelődnek azután, hogy a mindenki által ismert problémákat halljuk sokadszor, országok szerinti csoportosításban, no meg azon, hogy a filológiai tudományosság helyett a magyar nyelv külföldieknek történő tanításának módszertani esettanulmányai töltik meg a szimpóziumot. Mindegyik fontos, különösen fontos lenne, ha a magyarságtudomány művelőin kívül bárkit is érdekelne a dolog. Miután nincsen magyar nemzeti minimum (semmilyen területen), kormányonként, de sokszor évenként (személyektől függően) változik az ország kül-, vagy éppen nemzetpolitikája (már ha éppen az a kurzus működik, amelyik ezt a szót használja). Aztán mi, hazánk nagyszerű értelmisége sem jutunk túl azon hogy ki mennyire nem ért semmihez, és a politikusi állásokat betöltő személyek mennyire szégyenteljesek az ország számára. Aztán mi sem fogalmazunk meg semmit, mert aprópénzért felsorakozunk az egyes csoportok anyagi érdekeit harcosan képviselő kicsinyes politikai szekértáborok mögé.

Ettől persze az egyes előadásokon számos fontos és okos dolog hangzik el. Ott helyben a gyakran kialakuló vitákon közelebb is jutunk egymáshoz, de a vacsorakor már csak a vanitatum vanitas hagyománya él tovább közöttünk.

A VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Kolozsvárt került megrendezésre. Ki hitte volna ezt akárcsak tizenöt éve? Aztán elmúlt a világ magyarságtudósainak seregszemléje, és most várjuk az egyes hungarológiai diszciplínák mentén szervezett szimpóziumok előadásainak anyagát. Mert a kolozsvári kongresszus valóban sikeres volt. A szűk szakmák szempontjait tekintve mindenképpen. Még a legkritikusabb megfigyelők is azt mondják, "inkább jó volt, mint rossz", vagyis az előadások többségével elégedettek.

...

Monok István