Tétel adatlapja

CÍMLAP

Gondolatok a hungarológiáról

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

Monok István: Gondolatok a hungarológiáról. Bevezetés
Gál Jenő: Rákos Péter életművének statikája és dinamikája
Nagy Levente: Az erdélyi magyar és román reformáció román, magyar és nyugat-európai szemmel
Czibere Mária: A magyarságtudomány helyzete Nyugat-Európában, avagy küzdelmek, félgyőzelmek a hétköznapokban
Hegedűs Rita: Szükséges-e a magyar nyelv a hungarológia oktatásához?
Sárközy Péter: Hungarológia - a bolognai reform után a külföldi egyetemeken
K. Lengyel Zsolt: Hungarika-kutatás és hungarológia Németországban
Ágnes de Bie-Kerékjártó: Hungarológia extra muros
Szőnyi György Endre: A magyarországi művészettörténet interkulturális bemutatása
Árvay Anett: Közterek külföldi szemmel

Korompay Klára: A nemzetközi szavak mint a nyelvek közötti átjárás különleges terepe: magyar-francia megfelelések morfológiai tanulságai
Okamoto Mari: Az idegen nyelvek oktatásának sajátosságai Japánban: különös tekintettel a vizuális és auditív képességekre
Viktoria Ilse: Új utak a magyar mint idegen nyelv tanításában

Andrássy Dorottya: A magyar kultúra jelenléte és befogadása ma Horvátországban a felsőoktatás tükrében
Piret Norvik: Az Észtországban élő kárpátaljai magyarok helyzetéről
Umemura Yuko: Milyen kép alakult ki a Kárpát-medencéről Japánban az utóbbi negyed században?

A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság főtitkári beszámolói (1996-2011)
  Róma, 1996 (Jankovics József)
  Jyväskylä, 2001 (Jankovics József)
  Debrecen, 2006 (Jankovics József)
  Kolozsvár, 2011 (Monok István)


Bevezetés

A nemzetközi magyarságtudományi rendezvényeken hagyományosan mindig szervezünk "hungarológia" szekciót, illetve szimpóziumot. Több érv szól ennek léte mellett, és persze ellene is. Valóban meglehetősen bizarr dolog egy hungarológiai kongresszuson hungarológia szimpóziumot szervezni. Valamennyi előadás magyarságtudományi az egész rendezvényen, és a hungarológia elmélete, pontosabban a hungarológiai stúdiumok szembesítése a legfrissebb kultúraelméletekkel soha nem történik meg. Remélhetőleg az egyes magyarságtudományi területek külön-külön, megfelelő mértékben figyelnek saját diszciplínájuk nemzetközi fejleményeire. Sokan mérgelődnek azután, hogy a mindenki által ismert problémákat halljuk sokadszor, országok szerinti csoportosításban, no meg azon, hogy a filológiai tudományosság helyett a magyar nyelv külföldieknek történő tanításának módszertani esettanulmányai töltik meg a szimpóziumot. Mindegyik fontos, különösen fontos lenne, ha a magyarságtudomány művelőin kívül bárkit is érdekelne a dolog. Miután nincsen magyar nemzeti minimum (semmilyen területen), kormányonként, de sokszor évenként (személyektől függően) változik az ország kül-, vagy éppen nemzetpolitikája (már ha éppen az a kurzus működik, amelyik ezt a szót használja). Aztán mi, hazánk nagyszerű értelmisége sem jutunk túl azon hogy ki mennyire nem ért semmihez, és a politikusi állásokat betöltő személyek mennyire szégyenteljesek az ország számára. Aztán mi sem fogalmazunk meg semmit, mert aprópénzért felsorakozunk az egyes csoportok anyagi érdekeit harcosan képviselő kicsinyes politikai szekértáborok mögé.

Ettől persze az egyes előadásokon számos fontos és okos dolog hangzik el. Ott helyben a gyakran kialakuló vitákon közelebb is jutunk egymáshoz, de a vacsorakor már csak a vanitatum vanitas hagyománya él tovább közöttünk.

A VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Kolozsvárt került megrendezésre. Ki hitte volna ezt akárcsak tizenöt éve? Aztán elmúlt a világ magyarságtudósainak seregszemléje, és most várjuk az egyes hungarológiai diszciplínák mentén szervezett szimpóziumok előadásainak anyagát. Mert a kolozsvári kongresszus valóban sikeres volt. A szűk szakmák szempontjait tekintve mindenképpen. Még a legkritikusabb megfigyelők is azt mondják, "inkább jó volt, mint rossz", vagyis az előadások többségével elégedettek.

...

Monok István


  
×