
CÍMLAP
Koosán Ildikó
Az idő sodrásában
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Bevezető helyett
I. Korunk ösvényein
Mikor a kor
Egy árokszéli gyom sirámai
Hajléktalanok
Iszapbirkózás
Kikiáltó
Szocio-makáma
Béke!
Ez ma a tét!
Hirdetések
Szociofotó
Lázadjon, aki földet ás
Hajléktalanok dala
Hajléktalan magányban
Rómát citálni
József Attilához
Hol itt az épp jó?
Tűzijáték
II. Természet-közelben
A Természethez
Estefelé
Márciushoz
Tavasz
Viharos tercinák
Vidám a reggel
Kánikula
Hőségnap után
Nyárvégi éj
Indián nyár
Hervadás
Őszi sanzon
III. Lélektükör
Léted, ha kutatom
Gátszakadás
Álmodtam
Akarat
Lehet-e várni?
Izzás
Alkonyfényben
Nem törsz
Aki megváltozna
Engedj gyermekként magadhoz újra
Arcaim
Debrecen
Meditáció
Ahogyan én is születtem
IV. Mi ketten
Teérted vagyok és voltam
Szeretni vélem jössz-e még
Megszokás
December
Ne hívj fel
Veszekedés
Aznapi
Ha akarod
Kidobhatod
Válás
Tartunk két lépés távolságot
Ha visszaköltözöl
Ábrándozás
Meg tud-e minket védeni?
Mi voltunk?!
V. Pillanatképek
Festette Holló László
Téli táj tanyával
Nyírfa
Sárga repcetábla
Nunc vino pellite curas!
Episztola a névtelen régészhez
Bárzongorista
Szemirámiszi kert
Balatonlelle
Forgatókönyv
Önarckép
Aquincum ünnepén
Odesszai anziksz
Perpetuum mobile
S mit tehetünk még?
Kenyérsütés
Ítéletidő
Október 6.
Kilátás
Nem gyújt estére lámpát
VI. Hétköznapi filozófia
Tényszerűen
A tiszta lap regénye
Cucurbita maxima
Rendet kellene rakni
Amit kidobnék, amit meghagyok
Szélkerék
Lopni az időt
El sem hiszem
Szavak rajzanak elő
VII. Gyermekversek
Mesélni jó!
Fülbevaló
Küzdelem
Csicser Csibi
Káráló
Zengő Zizi
Zsákmány nélkül
Micus, a gondoskodó
Hópehelytánc
Télapóálom
Pók Panna
Bolondos mesék
Seprűt a gondokhoz
VIII. Haiku
Szilánkok
Nyári fotók
Őszi gondolatok
IX. Mikor az emlék
ÓDA
Legyek
Őrizlek magamban
Hol keressek bölcsőt?
Észre sem veszem
X. És ami kimaradt
Vés-e jelet
Trezorizálva
Elkopnak végleg
Kifuthat hajóm
A szerző irodalmi munkássága
Fülszöveg
Emlékszünk még az almanach-költőkre? Nem söpörtük ki mindőjüket az
irodalmi közbeszédből? Kár érettük, hiszen ők teremtették meg az igazi
nagy költészet nyelvi nyersanyagát, ők munkálták ki a megújhodás
formavilágának alapjait, ők teremtettek befogadó közönséget a
literatúrának, s teljesítményük csak az óriások árnyékában vált
elfeledhetővé.
Koosán Ildikó ízig-vérig a tizenkilencedik század gyermeke, népi
elkötelezettsége, formakultúrája, tiszta erkölcsisége onnan táplálkozik.
Korszerűtlen lenne? Nem hiszem. Inkább egy értékrend vállalható kincseit
menti át zűrzavaros, értékvesztésre hajlamos évtizedeinkbe. Megtisztítja
a régi ékköveket, ha kell, új foglalatban csillantja fel őket. Az ujjait
azonban mindvégig a mai világ pulzusán tartja, a régi gyűrűk, kövek mai
érverésünk energiáit is kiragyogják. Képei, szókapcsolatai, pontos versei,
a bennük munkáló töretlen hit és elsöprő szenvedély valódi költővé avatták.
S egyre kevésbé megkerülhetővé.
Gyimesi László