Fülszöveg

Az életünk egyik titka a víz, ami volt, van és lesz örökké. Ott van születésünk előtt, alatta, majd jön velünk erre a földre, erre a létsíkra és végigéli velünk mindazt, amik vagyunk. Ha akarjuk, ha nem, fogja kezünk, hajtja szívünk és benne lebeg örömeinkben és minden bánatunkban ugyanúgy, mint ahogy még abban a sivatagban is meglapul, ahol sosem hinnénk a jelenlétét...

Tócsákban, patakokban, tavakban és folyókban, majd tengerekben és óceánokban élünk, hogy ha simogat a nap, felemelkedjünk vele a felhők közé és azok testét, lelkét és álmait is átkarolhassuk majd; s egyszer csak lehulljunk vissza a társainkhoz, hogy foghassuk egymás karját, osztozhassunk sorsukban, gondolataikban.

Az életem pillanatai olyanok, mint cseppek a tengerben, de ezek alkotják a nagy vizet.

Néhány gondolatom, ezekben a formákban, mint a víz a világegyetemben, egyszer itt, aztán ott; megfestett szivárványképben a színeket adva, egy csokorba összegyűjtve, melyek megtalálhatják a párhuzamot az elmélázó emberrel, s ha már átadhatnak valamit, tudom, hogy minden vad viharos tenger megnyugszik egyszer...