
CÍMLAP
Balázs Ildikó
Wass Albert erdélyi korszaka, 1923-1944
TARTALOM, ÖSSZEFOGLALÓ
Tartalom
Előszó
Versek (1924-1934)
Első versei folyóiratokban
Kötetbe nem rendezett zsengék (1924-1926)
Reményik, Ady, Áprily nyomdokain: Virágtemetés (1927)
Ady szimbolizmusának jegyében: Fenyő a hegytetőn (1928)
A temető megindul. Kórusjáték (1933)
Elbeszélések (1923-1944)
Irodalmi hatások (Lagerlöf, Turgenyev, Reményik, Áprily)
Lapokban, folyóiratokban
Német rövidprózák a Pester Lloydban
Tanulmányok, szakcikkek, közéleti írások
Antológiákban
1. A két világháború között (1931-1940)
2. A háború idején (1940-1944)
Elbeszéléseinek tematikája, motívumrendszere
A titokzatos őzbak (1941)
Tavak könyve (1943)
Regények (1935-1943)
Az erdélyi arisztokrácia múltja, jelene
Farkasverem (1934)
Mire a fák megnőnek (1940)
A kastély árnyékában (1943)
Tavaszi szél. Színmű (1943)
Romantikus múltidézés
Csaba (1940)
Vérben és viharban (1943)
A jelenkori történelem forgatagában
Jönnek! (1940)
Erdélyi Simplicissimus
Egyedül a világ ellen (1943)
Utószó
Felhasznált irodalom
A szerzőnek a témáról szóló munkái
Összefoglaló
Az értekezés célkitűzése, a téma körülhatárolása
Jelen dolgozat az erdélyi korszakban, az 1923-1944 között megjelent műveket
vizsgálja, bár a szerző eredeti szándéka szerint Wass Albert író műveinek
teljes bemutatását tűzte ki célul. Ennek a feladatnak a kutatás és az
adatgyűjtés máris határt szabott. Kiderült ugyanis, hogy az író teljes
életművének bemutató-elemző feltárása messze meghaladja egy doktori
disszertáció terjedelmi lehetőségeit.
A kutatást 2002-ben kezdtük el, rá egy évre ugyancsak Wass Albert írói
munkásságának bemutatására vállalkozott doktori értekezésében Szücsné
Harkó Enikő. A munka - bár vázlatosan villantja fel az életmű kiemelkedő
darabjait -, jelentősen megnövelte a kutatási anyagot. A harmadik
körülmény, mely a szerzőt arra késztette, hogy csupán egyetlen, ám nagy
pályaszakasz vizsgálatára szorítkozzon, a rendelkezésre álló szakirodalom
minősége volt. A disszertáció appendixeként szaporodó, majd a 2004-ben
önálló könyvként megjelent Wass Albert életmű-bibliográfia 1923-2003
anyaga ugyanis esetlegessé vált az emigráció szakaszának kutatásakor,
összegyűjtésekor. Mivel a szerző többnyire hazai gyűjtemények, elsősorban
az Országos Széchényi Könyvtár, a Debreceni Egyetem Nemzeti Könyvtára,
a szegedi Vasvári-gyűjtemény, a sárospataki Református Kollégium
Gyűjteményeinek Könyvtára és a Nyíregyházi Főiskola Bóka-gyűjteményének
anyagát vehette kutatási célból igénybe, a bibliográfia szerkezetén
is megmutatkozik, hogy az erdélyi korszak bibliográfiája teljesebb,
megbízhatóbb, mint az emigrációé, mely további felfedezések terepe. A Wass
család, valamint az író első feleségének, Eva Wass von Czege, született
Eva Siemers hamburgi hagyatékának fokozatos feltárása során újabb és újabb
művek látnak napvilágot. Az erdélyi korszak anyaga javarészt feltárásra
került elsősorban Nagy Pál (Marosvásárhely), Bakó Endre (Debrecen), a
Kráter Műhely Egyesület (Pomáz), Bayer László (Budapest), Vincze Piroska
(Debrecen), Simó József (Budapest), Danis István (Gödöllő) és mások
munkássága eredményeképpen.
Az alkalmazott módszerek vázolása
A vizsgálat módszere az anyaggyűjtés, a forrásmunkák intenzív számbavétele
a bibliográfia elkészítésével, ezzel párhuzamosan tanulmányok írása - az
egyes művek elemzése: tematikájuk, szervező elemeik, motívumrendszerük
vizsgálata -, majd újabb információk betagolása és a szintézis. A dolgozat
egyik nehézségét a bőséges recenzióanyag számbavétele jelentette. A Csaba
című regényről például több mint negyven bemutatást, elemzést kellett
figyelembe venni. Egy német nyelvű Csaba-recenzióban elejtett kijelentés
nyomán keletkezett a német rövidpróza-fordításokról szóló fejezet. További
nehézségként jelentkezett a folyamatos Wass életmű-kiadás, mely a mai napig
újabb és újabb műveket tár fel.
A szerző nem vállalkozott életrajzi háttér felvázolására, mindössze
bizonyos, az életmű minőségét meghatározó mozzanatra kívánja felhívni a
figyelmet.
A dolgozat a következőképpen tagolódik: versek, elbeszélések és regények
bemutatása - e három fejezetben foglalható össze az erdélyi korszak. Mivel
elsősorban regényírót vizsgálunk, túlsúlyba került a regényekről szóló
fejezet. A (szak)cikkek és esszék elsősorban az író későbbi pályaszakaszára
jellemzőek, ezért az erdélyi korszakban felbukkanó néhány ilyen jellegű
írást betagoltuk az Elbeszélések fejezetbe, hasonlóképpen a pályakezdő
kórusdrámát a Versek fejezetbe. Az Erdélyi arisztokrácia múltja, jelene
című regényfeldolgozó alfejezet tartalmazza a tematikusan ide kapcsolódó
Tavaszi szél című színművet.
A szerző a kutatást folyamatosan végezte a művek feltárásával párhuzamosan.
A disszertáció egyes fejezetei megjelentek a Confessióban, a PoLíSzban,
A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyveiben, elhangzottak előadás formájában
(Győr, Nyíregyháza, Sárospatak), könyvbemutatókon (Beregszász, Budapest).
A Wass-életmű iránti kezdeti lelkesedés a szerzőt számos recenzió írására
késztette, melyek az Erdélyi Naplóban és a marosvásárhelyi Múzsában láttak
napvilágot. A kezdeti lendületet fokozatosan felváltotta az objektívebb
megközelítés, a megfontoltabb értékelés. Ezzel magyarázható, hogy a
Wass-életmű darabjairól a korábbi években megjelent írások kijelentéseinek
valóságtartalmát pontosítani kellett, így a dolgozat anyagának
egybehangolásakor bizonyos kijelentések, megállapítások érvényüket
veszítették.