Ismertető

Makkai figyelme minden fontos Ady-témára kiterjedt. A második fejezetben bevallja, hogy az egész életműre kiterjedő statisztikát készített: eszerint a versek több mint egyharmada magyarságvers; egyharmada a halál és az Isten megéneklése; végül az utolsó, legkisebb rész a szimbolikus önszerelem és a testi szerelem verseit foglalja magába.

A tanulmány egészére érvényes, hogy rendkívüli alapossággal és versmemóriára támaszkodva született. Makkai nemcsak kitűnő szépíró és teológus, de elsőrendű kritikus is volt: valódi polihisztor-alkat. Nem véletlen, hogy Ady-apológiája keletkezése óta alapműnek számít a szakirodalomban, s érdemben bírálni eddig - tudomásom szerint - senki sem merte. Ennek fő oka az lehet, hogy legfeljebb ismertetést írhatnánk róla: az egyes fejeztek kidolgozottsága, példagazdagsága "profi" irodalmárok számára is irányadó lehet.

...

Makkai dolgozatának jelentőségét ne feledjük: ez a munka indította el Ady irodalomtörténeti kanonizációját, befogadását a magyar literatúra halhatatlanjainak pantheonjába. S ezért a "szakrális beavatásért" csak tisztelet és hálás emlékezés illetheti az ízig-vérig tudós püspököt.

Tóth Zoltán: Magyar fa sorsa (Forrás, 1999. szeptember)