Ennek az előttünk fekvő szerény kiadványnak szokatlan és sajnálatos története van. Osztályunk néhai vezetője dr. Jankó János osztyákföldi tanulmányútjáról 1898-ban hazatérve, nemsokára tervbe vette, hogy leíró katalógusunk IV. köteteképpen, a szokott feldolgozásban közrebocsátja a velünk nyelvileg a vogullal együtt legközelebbi rokon osztyákságtól származó himzésgyüjteményünket. Az itt közölt színes rajzok eredetijét megfesttette bold. Nécsey István festőművészünkkel, a hozzávaló szöveg egy részét is alkalmasint kidolgozta, a mű kiadásában azonban hirtelen halála (1902. julius) meggátolta.

Utódja dr. Semayer Vilibáld a munka sajtó alá készítésével komolyan foglalkozott. Osztályunk folyóiratában a készülő munkából Jankó eredeti helyszini jegyzeteinek fölhasználásával közre is adott egy szemelvényt, közte az itt közölt színes ingképet is, s a munka megjelenését 1907. őszére ígérte. Igéretét azonban ismeretlen okokból nem váltotta be, s így történt, hogy az itt közölt műlapok kinyomtatva a nyomdában felejtődtek, s egészen véletlenül és váratlanul csak mostanában kerültek elő a nyomda raktárából. Közben a már kiszedett szöveg, a kézirat s Jankó eredeti jegyzőkönyve elkallódott. A nyomatok napfényre jöttekor azonnal elhatároztuk, hogy ezt az értékes képanyagot már csupán néhai Jankó iránti kegyeletből is megjelentetjük, jóllehet megfelelő kísérő szövegről az előzmények alapján gondoskodni nem tudunk. Az illusztráló anyagot mégis kiegészítettük négy autotypiával. Ezek közül 2 ing előttünk ismeretlen okból szintén elkallódott vagy esetleg valahol raktárainkban rejtőzködik s csupán fényképük van birtokunkban.

A himzésrészletek azonosításában e két inget illetőleg - minthogy a fényképek színtelenek - csak a körvonalakat vehettük szemügyre; az azonosítás tehát csupán valószínű. A színes táblák többi ábrájának eredetijét gyüjteményünkben megkerestük s azonosságukat megállapítottuk. Igy is maradt néhány - inkább apró - ábra, melynek azonosítása nem sikerült; talán az elveszett (vagy lappangó) ingek részletei, vagy talán az idő által megviselt néhány himzésdarabnak részlete, amit ma már felismerni nem tudtunk. Ezt a munkát dr. Viski Károly berendelt középiskolai tanár úr végezte el, tőle származik az itt következő szöveg is.

Budapest, 1921. október hó.
Dr. Bátky Zsigmond
igazgató.