
CÍMLAP
Makkai Sándor
A halál mysteriuma
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
A Halál arcai
A Halál hatalma
A Föld tanítása
Egyéniség és Halál
"Hiszem az Örökéletet"
A Halál reálitása
Ismertető
Makkainak ez a könyve igazi jótétemény ma, amikor a csatatereken és itthon
küzdő és szenvedő népünk között megállás nélkül járt tábort a halál angyala
s hideg ujjának egy érintésére szívek ezrei törnek meg és tömegsírok ezrei
domborulnak föl ismeretlen, bús tarlókon. A szerző e dermesztő tekintetű,
baziliszkus-szemű problémával, - amelybe tulajdonképpen a lét s az élet
minden egyéb kérdése is beletorkollik - személyes evangéliumi keresztyén
tapasztalása alapján nézett bátran szembe. És e tapasztalás mindenünnen
ki-kicsapó forrósága az mindenekfölött, ami különösen értékes és nyelvünkön
a maga nevében páratlan adománnyá teszi kereső és fájdalmas lelkek számára
ezt a szép könyvet, amelyet írója (a mű személyes, szívbeli forrását
ezáltal is jelezve) édesatyja és elköltözött testvérei emlékének ajánl.
Aki aztán Makkai eddigi irodalmi működését ismeri, az természetesnek fogja
találni, hogy e szív mélyéről előtörő hangok, az örök élet Krisztusa
mellett való ez erővel teljes bizonyságtétel nála a filozófiai szemlélődés
és a költői képzelet minden, őneki oly gazdagon rendelkezésére álló,
elmélyítő és elragadó eszközét szolgálatukba állítják s így kétszeres
erővel tudnak utat találni a művelt társadalmi osztályok ama gyermekeinek
lelki világához, amelyeknek e könyv - mint általában a nagyérdemű és ritka
agilitású MEKDSz. Kiadóvállalat minden kiadványa - elsősorban van hivatva
elvinni az igazi világosságot, erőt, vigaszt. A könyv rendkívül gazdag
és tömör feldolgozású tartalmának ismertetésébe még kivonatosan sem
bocsátkozhatunk: olvasni kell azt és átélni, nem pedig "hallani róla".
Mert e könyv nem ismeretközlés, hanem eleitől végig mély, igaz élmények
tükröződése finoman köszörült kristálylapokon. Vannak lapjai és fejezetei,
amelyek az áldottan termékeny szerző legérettebb írásai közé tartoznak
és legígéretesebb állomásai eddigi fejlődésének. De tán egy olyan lapja
sincs, amelyiknek egyszeri elolvasásával be tudnók érni és ne kívánnánk
hozzányúlni - lelkünknek egy-egy csöndes, szomorú órájában - újra meg újra.
Révész Imre
Forrás: http://makkaisandor.ro