Előszó

Irigylem a templomokat. A kecskeméti evangélikus templomot is. Hiteles tanúja a történelemnek, hisz nemcsak az építőkről, az építtetőkről, hanem az azóta eltelt időről, a történelmi változásokról is vall. Nem néma tanú a templom, hanem "beszél", de csak az érti, aki nemcsak "vitette" magát a történelemmel, hanem ismeri a múltat és résztvevője a jelennek.

Itt van pótolni való. A múlt ismeretében. E könyv ehhez nyújt segítséget. Nemcsak a templomról, az egyházközségről vallanak a sorok, hanem Kecskemét történelméről is. Pontosan arról, amin keresztül mentek az itt élők, s nemcsak az evangélikusok. Ezért, mindenkinek ajánlom e kiadványt.

E templom Ybl Miklós tervei szerint épült. "Kiérdemelte" ez a templom is a "Műemlék" táblát. Sokak félrenevelése azt jelzi ezzel a fogalommal kapcsolatban, hogy régi, olyan, ami fölött eljárt az idő, sőt lejárt mindannak az ideje, ami ott és abban történik. Tévhit, téveszme ez. Számomra ebből a könyvből is kiderül, a műemlék tábla elismerése annak, hogy ami a tervezést és kivitelezést illeti - igényesség. Az épület az ügyhöz méltó legyen. Nem lehet Istent sem akárhogy, de akárhol sem tisztelni, Előtte elcsendesedni, Előtte leborulni, Neki hálát adni, Neki új éneket énekelni. A műemlék felirat nem a tartalomról szóló megállapítás, hanem az azóta is renoválók, templom-felújítók, templomot mai követelmények szerinti beruházók méltatása, minősítése. A kecskeméti evangélikus templom nemcsak szép lehetett, hanem ma Kecskemét egyik "ékszerdoboza". A maiak tették azzá. Tehették, mert a régiek ilyet alkottak. Olyan, mint a drágakő, aminek értékét emeli az, hogy hozzáértő csiszolja, műértő kezébe került.

Ami e templomban történik a fenti megállapításoknál is több: istentisztelet. Idejönnek emberek "elcsendesedni énekben, imában". Ennek rendje, liturgiája van. Ez azt is jelenti, hogy a templom viselkedési formát is elvár, sőt követel. Szókincsformáló és gazdagító. Olyan korban jelenik meg e könyv, amikor viselkedésünk elközönségesedett, beszédünk pedig megszegényesedett. Az eltelt évtizedek alatt mindent a meggazdagodásra tettünk fel, s miközben hajtottunk az ezrekért, elveszítettük az egyet. A házasságban is, a családi életben is, de az Egy-házat is elveszítették a legtöbben. Pedig "Krisztus isteni vallásának legszebb alapja szeretet, s kinek kebelében Isten és emberek iránti lángoló forró szeretet nem lakik, az Krisztusnak isteni vallását csak külső formában gyakorolja, de szíve vallást nem ismer." /Deák Ferenc: Gondolatok/

Aki rosszul lát; közelebb lép ahhoz, amit olvasni szeretne, aki rosszul hall; közelebb húzódik a hangforráshoz, amit rosszul tanítottak; csak az eredeti szöveg ismerete, olvasása és tanulmányozása teheti helyre. E könyv segít az eredeti feljegyzések közreadásával az ismeretek bővítésében, a léleknemesítésében.

E könyv visszahív a kecskeméti evangélikus templomba: a megkereszteletlent keresztségre, a konfirmálatlant konfirmációra, a tékozló fiút megtérésre, a bűnöst bűnvallásra, a bűnvallót megbocsátásra, a máshonnan Kecskemétre költözőt Isten gyülekezetébe, e gyülekezet közösségébe. Amíg a költőt az izgatja, hogy "Ki viszi át a szerelmet?" a síron túlra, addig ma engem az foglalkoztat, hogy ki és hányan viszik haza a szeretetet, a megbocsátást, a békességet, a jóakaratot, az egymás terhének hordozásához az erőt? Egyre időszerűbb e kérdés, de még aktuálisabb mindezek gyakorlása.

Kedves Olvasó Testvérem, Kortársam! Tehát mindenki, aki e könyvet kézbe veszi. Az előszót tovább lehet gondolni, írni és élni, sőt múltat más szempontok szerint rendszerezni /orgona, Luther-palota, oltár, oltárkép, iskola, igehirdetők, tanítók és egyházi tisztségviselők/ attól függően, hogy hova, ill. kire helyezzük a hangsúlyt.

A múltat végigolvasva, a jelenben élve Vas István: A Teremtőhöz című írásával fordulok a holnap felé -

Köszönöm, hogy megteremtettél,
Ó, Szeretet, és idetettél,
Hogy csillagok, ködök, hegyek
között ember legyek.

Köszönöm, amit látok,
A teremtett világot,
Hogy még a rossz sem céltalan,
Mindennek jelentése van.

Káposzta Lajos
esperes